A Fekete Sas története [5.]

2014. október 21. - Harmat Árpád Péter

Harmat Árpád írása

A vásárhelyiek számára a sok városi nevezetesség sorában – pl. Károlyi-ház, Tornyai János Múzeum, Alföldi Galéria, Árvízvédelmi kőfal, a mór stílusú zsinagóga, Bakay-kút, csúcsi fazekasház, Emlékpont, Szentháromság templom, Mártélyi holtág, … stb – előkelő helyet foglal el a Fekete Sas Rendezvényház, mely az igazi városszeretők szemében a büszkeség lokálpatriotizmusát testesíti meg.

Büszkeségre bőven van is okunk. A bécsi Hofburg bálterme után a Fekete Sasban található Közép-Európa második legnagyobb és legszebb oszlop nélküli bálterme. Impozáns méreteihez (hossza 32 méter, szélessége 15 méter, magassága 11 méter) a leggyönyörűbb eklektikus, neobarokk és rokokó elemekkel díszített megjelenés társul. A díszvakolások finom ornamentikát, növényi díszítéseket hordoznak. A monumentális ablakok faragott díszítésekkel vonzzák a tekintetet. A belső kiképzés aranyozott felületekkel, a bálteremben nagyméretű tükrökkel, gipsz domborművekkel, és szecessziós vonalvezetésű páholyokkal csalogatja a helyiségbe lépő látogatókat. A Fekete Sas története minden vásárhelyi számára tartogat érdekességeket. Érdemes végigtekinteni krónikáján.

A mai Fekete Sas szálló helyén álló épületekről az első említés 1789-ből származik. Akkoriban egy egyszerű földszintes étterem működött a területén, mely 1829-ben leégett. Az épület helyreállítását követően a korábban egyszerű étteremként működő helyiségek már vendégszobákkal is bővültek. Innentől, vagyis az 1830-as esztendőtől „Sas vendéglő” néven fogadóként is működött, mégpedig egy emelettel is gazdagodva. A Fekete Sas történetében fontos fordulópontot jelentett az 1898-as esztendő, amikor a törvényhatósági bizottság közgyűlése elhatározta, hogy lebontatja a régi épületet és helyére egy nagyobb, ünnepélyesebb a városhoz méltóbb szálloda-kávéház együttest építtet. A meghirdetett első pályázatra 15 terv érkezett be. Az 1900-ban lefolytatott bírálaton azonban egyetlen tervet sem ítéltek kivitelezésre alkalmasnak, ezért újabb, szűkebb pályázatra került sor, most már 5 résztvevővel. Ennek nyertesét, Pártos Gyulát bízták meg 1903-ban a szálloda-kávéház tervezésével. A kivitelezési munkálatok elvégzésére a város Kruzslicz Péter építési vállalkozóval kötött szerződést. Az építkezés két és fél év után, 1905 decemberében ért véget. A munkálatok teljes költsége elérte a 340 ezer koronát. Az új, méltóságteljes épület a Fekete Sas nevet kapta. A névre utaló madárplasztikát az épület keleti homlokzatán helyezték el. Az ünnepélyes átadásra 1905 karácsonyán került sor.

Az épület kétségtelenül impozáns századfordulós jelenségként gyorsan országos hírnévre tett szert. Közben maga a város is az ország élvonalába került: 1890-ben hazánk negyedik legnépesebb települése lett közel 60 ezer lakosával. Vásárhelyre ekkoriban a művészvilág is odafigyelt, bár nem mindig pozitív értelemben. Bródy Sándor például, az egri születésű, de a századforduló után a Pesti Hírlapban és Az Estben publikáló hírneves író 1909-ben „paraszt Párizsnak” nevezte városunkat a települést jellemző paraszti életforma és a „rongyrázó” dagályos, uraskodó külsőségek kettőssége miatt. A kifejezésnek mintha csak megtestesítője lett volna az Alföld közepén felépített nagyvárosias és díszes Fekete Sas épülete. Ady Endre azonban megvédte Vásárhelyt a Bródy szavaiban rejlő gúnytól és kiemelte, hogy a Vásárhely fontos centruma a művészeteknek és az irodalmi életnek is. Itt élt és alkotott Tornyai János (1869-1936) illetve élete hosszabb-rövidebb szakaszában több híres festőművész, így Endre Béla (1870-1928), Kohán György (1910-1966), Rudnay Gyula (1878-1957), Pásztor János (1881-1945), illetve a hírneves szobrász, Rubletzky Géza (1881-1970) is.

Ami a Fekete Sast illeti, külseje méltó volt az ország egyik legjelentősebb várásához. Eredeti elrendezésében a szállodai szobák mellett éttermet, kávéházat, söntést és sörcsarnokot foglalt magában. Emeleti részén ezen kívül – leginkább bálokra használt – impozáns nagytermet is kialakítottak. Ez hatalmas belső terével, páholysorával és színpadával a kor technikai lehetőségeit figyelembe véve műszakilag is figyelemre méltó építészeti teljesítmény volt.

Az első világháború küszöbén, 1914 nyarán központi fűtést szereltek fel az épületben, a kávéházat pedig tölgyfa parkettel látták el. A központi fűtés próbaüzemelésekor azonban tűz keletkezett és 1914 november 6-án tüzet fogott a Fekete Sas tetőszerkezetének faanyaga. Szerencsére a tüzet időben el tudták oltani, így szinte csak a tetőzet károsodott. Leszakadt azonban a nagyterem három csillárja, ami komoly kárnak számított. Az épület helyreállítása a háborús években lelassult, majd teljesen leállt és csak 1925. május 10-én vették át a cserépfedő-, ács-, bádogos-, valamint azbesztpala-munkát. A háború végén két üzlethelyiséget a román hadsereg foglalt le, majd a román kivonulás után Horthy hadseregének itt állomásozó egységei használták az épületet. A háborús viszonyok közepette sem a románok, sem a nemzeti sereg katonái nem fizettek a Fekete Sas használatáért. Ugyanakkor az is tény, hogy a katonák állandó jelenléte és mulatozása „működésben tartotta” a Fekete Sast, nem hagyva, hogy az enyészet útjára kerüljön.

A háború illetve az azt követő gazdasági válság miatt a 20-as években jelentősen megcsappant a Fekete Sas forgalma. Bár Friedmann Ignác bérlő, aki 1919-ben vette át a szállodát, mindent elkövetett azért, hogy visszaállítsa a Sas régi hírnevét, csak több – kevesebb sikerrel járt. Sajnos az 1929-1933-as gazdasági válság tönkretette őt is sok más üzletemberhez hasonlóan, így nem tudta tovább üzemeltetni a szállót. Ezután a Nemes Nagy testvérek kapták meg a Sast, ám ekkor jött a II. világháború. Az újabb háborús időszak megint visszavetette a forgalmat, és az új bérlők sem tudták nyereségesen üzemeltetni az épületet.

A második világháború után nagy változások történtek a Sas életében. 1948 őszén államosították és a Budapesti Borforgalmi Nemzeti Vállalat kezelésébe került. Tőle az 1950. február 4-én alapított Hódmezővásárhelyi Községi Vendéglátó Vállalat vette át. A kor mindent átalakítani vágyó szelleme hatott a vállalat vezetőire is, az intézmény a Béke Szálló nevet kapta. A névváltoztatás mögött egy téves értelmezés állt: a kommunisták a „sas” jelképben a kétfejű Habsburg sast látták. A 80-as évek végén elkezdett felújítás során a Fekete János szobrászművész közreműködésével megújított sast 1991-ben visszahelyezték eredeti helyére. Az épület már 1986 -ban visszakapta eredeti nevét.

A rendszerváltás időszakában a Fekete Sas újra városunk birtokába került, amiben óriási szerepe volt Hódmezővásárhely polgármesterének Dr. Rapcsák Andrásnak, aki komoly küzdelmek után tudta visszaszerezni a vásárhelyieknek, mégpedig méltó módon felújított formában. A fölújítás előtt a földszinten étterem, bisztró és bár, az emeleten 22 szobában, 51 ággyal szálloda működött. Az 1997-ben elkezdődött felújítás részeredményeként 1998. január 25-én használatba vették az emeleti nagytermet. Ma már nem szálloda, hanem Rendezvényház. Elegáns bálok, vacsorák, lakodalmak, céges rendezvények, konferenciák ideális helyszíne, egyben Csongrád megye legtöbb vendég befogadására alkalmas rendezvényháza.

A Fekete Sas városunk büszkesége, sőt egyik szimbóluma is. Az itt lakók számára jóleső érzés arra gondolni: Hódmezővásárhely a vidéki Magyarország egyik legkülönlegesebb épületével rendelkezik. Ma bálaknak ad otthont és településünk hírnevét, szépségét, múltját gazdagítja.

Harmat Árpád Péter

A Fekete Sas története pontokban:

A bécsi Hofburg bálterme után a Fekete Sasban található Közép-Európa második legnagyobb és legszebboszlop nélküli bálterme. Impozáns méreteihez (hossza 32 méter, szélessége 15 méter, magassága 11 méter) a leggyönyörűbb eklektikus, neobarokk és rokokó elemekkel díszített megjelenés társul.
A mai Fekete Sas szálló helyén álló épületekről az első említés 1789-ből származik. Akkoriban egy egyszerű földszintes étterem működött a területén.
Az eredeti épület 1829 –ben sajnos leégett. Az újjáépítés során egy emelettel gazdagodott és vendégszobákat kapott. A munkálatok után, 1830 –ben nyitott meg újra, Fekete Sas néven.
1898-ban a törvényhatósági bizottság közgyűlése elhatározta, hogy lebontatja a régi épületet és helyére egy nagyobb, ünnepélyesebb a városhoz méltóbb szálloda-kávéház együttest építtet.
A meghirdetett első pályázatra 15 terv érkezett be. Az 1900-ban lefolytatott bírálaton azonban egyetlen tervet sem ítéltek kivitelezésre alkalmasnak, ezért újabb, szűkebb pályázatra került sor, most már 5 résztvevővel. Ennek nyertesét, Pártos Gyulát bízták meg 1903-bana szálloda-kávéház tervezésével. A kivitelezési munkálatok elvégzésére a város Kruzslicz Péter építési vállalkozóval kötött szerződést.
Az építkezés két és fél év után, 1905 decemberében ért véget. A végszámla, amibe az építés került: 340 ezer korona lett. Az új, méltóságteljes épület a Fekete Sas nevet kapta. A névre utaló madárplasztikát az épület keleti homlokzatán helyezték el.
Az épület ünnepélyes átadására 1905 karácsonyán került sor.
Eredeti elrendezésében a szállodai szobák mellett éttermet, kávéházat, söntést és sörcsarnokot foglalt magában. Emeleti részén ezen kívül – leginkább bálokra használt – impozáns nagytermet is kialakítottak. Ez hatalmas belső terével, páholysorával és színpadával a kor technikai lehetőségeit figyelembe véve műszakilag is figyelemre méltó építészeti teljesítmény volt.
Az 1997-ben elkezdődött felújítás részeredményeként január 25-én használatba vették az emeleti nagytermet. Ma már nem szálloda, hanem Rendezvényház. Elegáns bálok, vacsorák, lakodalmak, céges rendezvények, konferenciák ideális helyszíne, egyben Csongrád megye legtöbb vendég befogadására alkalmas rendezvényháza.