Harmat Péter és Harmat Árpád helytörténeti blogja

Csongrád - Csanád megye, az új elnevezés védelmében

2017. október 04. - Harmat Árpád Péter

A Magyar Országgyűlés 2017 október 3 -án fogadta el azt a határozatot (140 igen és 22 tartózkodás mellett), mely Csongrád megye nevét Csongrád-Csanád névre módosította, mégpedig 2020 június 4 -től (a trianoni diktátum aláírásának 100. évfordulójától kezdődően). A döntés történelmileg indokolható, eszmeileg pedig érthető, hiszen a Trianonban szétszakított Magyarország egyesítésének és összefogásának vágyát szimbolizálja. Tekintsük át a történelmi múltban gyökerező okokat.

A vármegyék száma történelmünk során folyamatosan változott. Államalapító Szent István királyunk időszakában 48 vármegye létezett, Kossuthék idején 49 vármegye követei ültek az alsóházban, a dualizmus végére (1918) pedig már 63 vármegye (+ Fiume körzet) alkotta a magyar közigazgatás alapját.

varmegyerendszer.JPG

Csanád vármegye évezredes múltra tekint vissza, hiszen 1028 -ban jött létre, amikor az István hűségére tért (korábban Ajtonyt szolgáló) Csanád vezér a nagyőszi csatát követően, Ajtonyt legyőzve, közigazgatási egységgé szervezte a területet. Csanád a hűségéért ispáni rangot kapott és ő lett a megye névadója is. Ekkoriban Csanád vármegye hatalmas országrészt foglalt magába: mélyen elnyúlt Szegedről keletre és délre is, része volt a mai Csongrád és Békés megyék egyes területei mellett Torontál, Temes, Arad, Krassó illetve Keve vidéke is.

Csongrád vármegye is ősi eredetű, Szintén István korában jött létre, Ajtony legyőzését követően. Eredetileg messze délre is lenyúltak bizonyos részei. Legfontosabb települései közül Szeged, már egy 1183 -ben kelt oklevélben említésre kerül Ciggedin néven, mint a Maroson zajló sókereskedelem legfontosabb állomása. A két megye: Csanád és Csongrád egymás mellett virágzott évszázadokon keresztül, ám számtalan határmódosuláson estek át.

varmegyek.jpgMegyerendezések:

A megyék szempontjából fontos szakaszhatárt jelentett a Kiegyezés (1867) és az azt követő 1876 -os megyerendezés, amikor megszüntették a különleges státuszú kerületeket és a vármegyéket tették a közigazgatás kizárólagos alapformájává. Erről az 1876. évi XXX. törvénycikk rendelkezett, melyben a vármegyék száma 58 -ról 63 -ra változott. A dualizmus korának vármegye-listáját tanulmányozva láthatjuk, hogy abban  szerepelt egyszer Csongrád-megye (Szentes központtal) és külön Csanád vármegye is. (Makó központtal) Csanád vármegye egyrészt tartalmazta Makó körzetét, másrészt a mai Békés megye dél-nyugati "sarkát" a Csanádapáca - Kevermes vonalig, vagyis benne volt Csanádapáca, Mezőkovácsháza, Battonya, Mezőhegyes, Kunágota is (de Tótkomlós, Orosháza már nem). Parányi, alig 1715 km2 -es kis megye volt (összehasonlításul: a mai Csongrád megye területe 4261 km2).

csanad_csongrad.jpg

Az 1876 -os megyerendezés egészen az 1918 -as esztendőig maradt érvényben, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával, majd 1920 -ban a trianoni békediktátum megszületésével teljesen új közigazgatási rendszert hoztak létre. Az új rendszert az 1923 -as rendezés iktatta törvénybe az 1923. évi XXXV. törvénycikk alapján. A jogszabály II. fejezete hét közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegyét hozott létre 17 korábbi vármegye területeiből. Az ország egésze pedig 25 vármegyére tagolódott. A törvény alapján megszületett: "Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye", melynek székhelye továbbra is Makó maradt, de a határok némileg módosultak, hiszen a hazánktól Trianonban elvett és a szomszédos országoknak juttatott Torontál és Arad vármegyékből parányi nálunk maradt területeket is betagolták a Makó központú, hosszú nevű csanádi vármegyébe.

csanad_torontal.JPGKésőbb az első, majd második bécsi döntések (1938, 1940) módosították az országhatárokat, de Csanád vármegye határai nem változtak jelentősebben. Aztán következett a második világháború, melynek frontjai végigsöpörtek rajtunk és szovjet-hatalmat hoztak a magyarság számára. A határok visszatértek (apró korrekciókkal) a trianoni határvonalakra, a Csanád, Arad Torontál megyenév pedig 1945 -ben egyszerűen csak Csanád vármegyére rövidült. Később, 1950 -ben egy jelentősebb megyerendezés teljesen átalakította a közigazgatási területeket.

A vármegye megnevezés helyett egyszerűen megye lett az alapegység a közigazgatásban és 25 helyett csak 19 lett kialakítva. Törvényi hátterét több jogszabály alkotta: 1949. évi XX. törvény, 1949. évi XXVI. tv. és 4 BM rendelet. Az 1950 -es megyerendezés megszüntette Csanád vármegyét, melynek egy része Békés, másik része Csongrád megyékbe lett betagolva. A makói, a központi és nagylaki járások (utóbbinak csak egy része) Csongrád megyéhez kerültek, Torontál egykori része, a mezőkovácsházi járás és a battonyai járás pedig Békésnek jutott.

Trianon rengeteg mindent vett el tőlünk, például egykor hatalmas és virágzó történelmi vármegyéinket: a térséget illetően Torontál, Arad, Csanád legnagyobb részeit is. A napokban megszületett országgyűlési döntés újra használatba hozza legnagyobb múltú déli vármegyénk, Csanád nevét, nem engedve annak elfeledését és némi eszmei kárpótlást (sőt gyógyírt) adva örök időkre történő elvesztéséért. A döntésnek van tehát történelmi alapja, ráadásul a mai Csongrád megye egy jelentős része, Makó központtal ténylegesen is Csanádhoz tartozott.

csanad.jpg

A Csanád nevet hordozó Dél-magyarországi települések napjainkban is tartják egymással a kapcsolatot (lásd a képet). Zárásul megjegyezném: talán sokak számára érthetetlen az Országgyűlés október harmadikai döntése, ám ha történelmi szempontból - és a múlthoz való viszonyulásunk, hagyományaink, egykoron hatalmas országunk szeretetén keresztül - nézzük, akkor nagyon is megindokolható és érthető lépés volt, amit történészként, történelemtanárként csak üdvözölni tudok.

Harmat Árpád Péter

Ha tetszett a poszt és érdekel Vásárhely története csatlakozz FB közösségünkhöz!

Megjelenés: Promenád (2017.10.05.)

 

Hódmezővásárhely hajdani tórendszere

Városunk földrajza, terepviszonyai, vízrajza és természeti környezete egészen máshogy festett 7-8 évszázaddal ezelőtt, mondjuk a Hód-tavi csata idején. Erre már az ütközet körülményeinek megismerése során rájöhetünk, amikor a csata-leírást böngésszük a két városi monográfia valamelyikében. Aztán az is világossá válik, hogy a későbbi korokban, például a török időkben is egészen más volt városunk környezete. A korabeli térképeken, leírásokban egy kiterjedt tórendszer szerepel, melynek nyomai ma már nem érzékelhetőek, legfeljebb az egyik városrész - a Hódtó - nevében lelhető fel. A több évszázaddal ezelőtti Hódmezővásárhely térségét nádasok, tavak, összefolyások, mocsaras, zsombékos részek övezték. 

hodvasarhely_16szazad.jpg

A folyószabályozások tervei, csak a reformkorban, 1830 és 1848 közt készültek el, de a megvalósítás még későbbre tolódott. A Tisza szabályozása átrajzolta a vidék vízrajzát, csökkentette a holtágak és mocsarak számát és visszaszorultak az év nagy részében víz alatt álló ingoványok, zsombékok is. A XIX. század második felére átalakult a város környezete, 1879 és 1881 közt felépült az árvízvédelmi kőfal is, eltűnt a tórendszer. 

vasarhely_kornyezo_vizek.jpg

Érdekes azonban visszaidéznünk, hogy a több évszázaddal ezelőtti tórendszer hogyan, miképp festhetett a mai viszonyokkal összevetve. Ennek szemléltetésére kiválóan alkalmas az alábbi térképvázlat, melyen a XIV. századra datált tóvidék, a jelenlegi városrészekre van "vetítve". Jól látható, hogy a legjelentősebb tó éppen a Hódtói és kertvárosi részeknél feküdhetett és átfolyó kapcsolatban állt a Hattyas, Csúcsi illetve Kis tavi részekkel.

tavak_vasarhely.jpg

A fenti vázlatok, térképek áttekintése különleges élményként segíthet elképzelnünk szeretett városunk több évszázaddal ezelőtti képét. A legmélyebb pont napjainkban is a Kása erdő területe, míg a legmagasabb rész a városháza környéke (77 - 82 méteres tengerszint feletti magasságokkal).

(Folytatás... következik.)

Harmat Árpád Péter

A hódmezővásárhelyi közfürdő és ingyenfürdő építése 1886 -ban és 1892-ben

Harmat Péter írása

A Nagy András János - Mucsi Mária kutat ünnepélyes keretek között 1884 november 29-én, délután 3 órakor adták át a városnak, közhasználatra. Zsigmondy Béla kútfúró mérnök, a kút fúrásának tapasztalatairól a város vezetőinek adott beszámolója során megemlítette, hogy a kút napi 10 ezer hektoliter vízhozama lehetővé tenne egy fürdő létesítését, amelyhez mintegy 6 ezer hektoliter víz elegendő is lenne. Ennek alapján 1885 -ben már engedélyt is kért a város, a Mindszent-Apátfalva Ármentesítő Társulattól, hogy a kút "felesleges" vizét a Népkertbe tervezett közfürdő túlfolyóvizét a Hódtói belvízcsatorna befogadhassa.

nagy_andras_j_kut.jpg

A Nagy András János kút, valamikor az átadás utáni években

A fürdő tervét Czégényi Géza városi mérnök tervezte, amelyben két medence szerepelt, egy 12 X 8 méteres női és egy 16 X 12 méteres férfi, a Népkert keleti felében. 1886 júliusában a medencék feletti épület tetőzete is elkészült. Augusztus 11 -én lefektették a csöveket és még aznap este 10 óra 23 perckor megnyitották a Nagy András János - Mucsi Mária kút pincéjében a tolózárat.  

kutfej.JPG

A kútfej

Az időt többen mérték. 10 óra 25 perckor érte el a népkerti sétautat a víz. Deák Mihály városi főmérnök nyitotta ki a közfürdő előtti tolózárat és 10 óra 59 perkor érkezett a 20 fokos víz a fürdő medencéibe. 1886 augusztus 12 -én minden különösebb ceremónia nélkül adták át közhasználatra a fürdőt. Az 1886 szeptember 19-én megjelent újság itt látható cikkében bő egy havi 2000 forint bevételről tudósít és már a fürdő továbbfejlesztését sürgeti.

regi_ujsagcikk1.jpgregi_ujsagcikk2.jpg Ebben az időszakban naponta 500 - 600 ember kereste fel a közfürdőt. A fejlesztés meg is történik azzal, hogy 1887 áprilisában a kádfürdő részleget üzembe helyezik, ahol 4 kétszemélyes és 6 egyszemélyes kád, illetve 2 zuhanyozó fülke volt. Ezek a két medence között helyezkedtek el. A férfi medencében 41, a nőiben 30 fa kabint építettek. Külön 13 X 9 méteres kazánház épült, benne egy széntüzelésű kazánnal, amely biztosította a meleg vizet. kadfurdo2.JPG

A fürdeni vágyók sokallták a belépők árát, ezért a város vezetői lehetővé tették, hogy vasárnap 10 órától zárásig ingyen látogathassák a fürdőt. Senki nem számított a nagy érdeklődésre, ezért 1892-ban a fürdő épülete mellé egy 12 X 8 méteres medencét építettek öltözővel, WC -vel, tusolóval és 1 fő felügyelő vigyázta a rendet. Ez volt az Ingyen Fürdő, amelyet egyik nap férfiak, másik nap a nők látogathattak. 

A kádfürdő 1962-ben a Csongrád Megyei Víz és Csatornamű Vállalathoz került üzemeltetésre, amelyet az egyre növekvő fürdőszobás lakások száma miatt 1971-ben megszüntettek. Az épület a METRIPOND Mérleggyár kezelésébe került és szabadidő központnak alakították át.

Harmat Péter

A vásárhelyi termál kemping nekrológja

Harmat Péter írása

Szomorúan vettem tudomásul a napokban, hogy 46 éve általam kezdeményezett és a Csongrád Megyei Vízmű által kialakított vásárhelyi termál kempinget bezárták. A lehangoló hírre csak kevesen kapták fel a fejüket Vásárhelyen, pedig egy nagy múltú és sikeres dolog szűnt meg a kempinggel. Érdemes visszatekinteni múltjára.

A megyei vízmű 1971-ben, javaslatomra hozta létre a kempinget a strand területén, közel a városközponthoz. Már az első néhány idényben kiderült, hogy a külföldi, főként német turisták előszeretettel veszik igénybe szálláshelyként, sőt idővel kifejezett úti-célként is. Kijelenthető, hogy a kemping jövedelmezően működött és városunknak is jó hírét keltette szerte Európában. A statisztikai adatok alapján az is kiderült, hogy összesen 23 ország lakói érkeztek hozzánk, mégpedig a sok év alatt több ezres számban. Idővel nemzetközileg is "jegyzetté" vált a kemping és így 1994-ben a "ACSI" bevette a 7000 európai kempinget népszerűsítő katalógusába is. Később az önálló WC és vizesblokk kialakítása után a létesítmény megkapta a II. osztályú minősítést is.

strand_70es_evek.jpgA strandfürdő a 70-es években (Felletár László képe) 

Kempingünk 1994 -ben részt vett a brüsszeli kemping börzén, majd 1995 -ben Hannoverbe lett kiküldve  közel ezer színes, háromnyelvű katalógus. A városi vízmű vezetőjeként 1971 és 1995 között hozzám tartozott a fürdő és a kemping is, majd a kemping vezetését Török Sándor vette át tőlem. Ekkorra már visszajáró törzsvendégei is lettek a kempingnek, főként idősebb holland, német francia és osztrák turisták képében. Sőt olyanra is akadt példa, hogy egy itt megszálló turista annyira megszerette városunkat, hogy később ide települt Írországból. Nem volt ritka, hogy Nyugat-európai utazók állították be a kempingbe lakókocsijukat, hogy ne kelljen minden évben idevontatniuk azt, mert visszatértek rendszeresen hozzánk.

kemping3.jpg

A kezdetek

Annak idején a nyitást megelőzően tervet kellett készíteni és engedélyeztetni. A kempingekre vonatkozó műszaki előírások alapján felosztottam az erre kijelölt területet, mégpedig sátor és lakókocsi helyekre. A kemping lakóinak a fürdő régi, vendéglátó-épületének földszintjén rendelkezésre álltak zuhanyzók, kézmosók és WC -k. Később bővült az ellátás köre főző és mosogatóhelyek kialakításával. 

kemping1.jpg

Mivel a forgalom és az igények idővel jelentősen növekedtek, szükségessé vált faházak kialakítása, letelepítése is, mégpedig a kemping Ady Endre utca felőli oldalán. Ezeket a kis faházakat a szentesi vízműtől kaptuk, majd a Bács-Kiskun Megyei Bútoripari Vállalattól, kedvezményes áron megvásárolt bútorokkal rendeztük be. (Heverők, asztalok, székek, szekrények kerültek minden kis faházba.) A kemping kiszolgáló személyzetét a fürdő dolgozói adták.

A vásárhelyi strandfürdő kempingje 1971 és 2016 közti majd fél évszázados időszakban, de különösen a 70-es és 90-es évek közt nagy sikerrel működött, egyértelműen hozzájárult városunk ismertebbé válásához, országos és nemzetközi jó híréhez és virágzásához.

kemping2.jpg

Nekrológ és összegzés

A város idegenforgalmára mért arculcsapásnak tekintem a Kemping felszámolását, amivel csak veszíthetünk, még akkor is, ha ezzel a városi sportrendezvények vendégei számára remélnek plusz parkolási lehetőségeket biztosítani. Egyszerűen nincs arányban az, amit nyerünk és az, amit veszítünk a kemping megszüntetésével. Amellett a megszűnéssel "nyert" parkoló az év 90 százalékában valószínűleg csak üresen áll majd, ahogyan ez jelenleg is látható, ha valaki arra jár (lásd képeinket):

strand_parkolo1.jpg

strand_parkolo2.jpg

A város szállodai férőhelyei nem oldják meg a Kemping által biztosított idegenforgalmi turizmust. Ezt mint tapasztalt kempingező állítom, aki családjával az Isztriától egészen a Kotori-öbölig végigjárta a horvát tengerpart kempingjeit. 

A vásárhelyi kemping legnagyobb vonzereje abban rejlett a külföldi vendégek számára, hogy a város központjában, egy melegvizű strandfürdő mellett helyezkedett el. Sokoldalú kikapcsolódási lehetőség volt tehát számukra, még rossz idő esetén is. Sokan azt állítják ezzel szemben, hogy a kemping a szúnyogokkal és kullancsokkal teli Kása-erdőbe való, a város szélére. Ezek az emberek nem sokat járhattak kempingekbe és kevés tapasztalatuk lehet ezen a területen.

Zárszóként kiemelném: azzal, hogy megszüntetünk egy régóta jól működő, hasznos dolgot, - mely idegenforgalmi bevételt jelent és városunkat ismertté teszi a világban (mely célért egyébként más városok külön forrásokat mozgósítanak) egy üresen álló parkoló kedvéért - saját lehetőségeinket szűkítjük, eltékozolva adottságainkat.

Harmat Péter 

/nyugalmazott mérnök, a vásárhelyi vízmű korábbi vezetője/

2017. július 26.

Tisza István és Somogyi Béla

Számtalan városban történtek 1989 után utca átnevezések, sőt napjainkban sem ritka az ilyesmi. Valahol érthető is az egész, hiszen az előző rendszer - a diktatórikus berendezkedés - ikonjai nem maradhatnak érvényben azt követően, hogy a rendszerváltással új értékrendet választott az ország. Néha érdekes az utcanév csere, és lehetőséget ad  plutarkhoszi életrajz párhuzamok megvonására. Így van ez Hódmezővásárhely estében is, ahol nem régiben a Somogyi Béla utcanevet cserélték le Tisza Istvánra. Nézzük, mi jellemezte a két közéleti személyiség életútját, anélkül, hogy bármi módon is ítélkeznénk, vagy pro- és kontra véleményt mondanánk történelmi szerepükről. 

tisza_somogyi.jpg

Mindketten - Somogyi és Tisza is - értelmiségiek voltak (egyikük tanár, másikuk jogász), mindketten hittek abban, hogy tudnak javítani hazájuk körülményein, mindketten vallottak bizonyos eszméket (melyek egymás tökéletes ellentétei voltak) és végül életük végén - mégpedig az 50-es éveikben - mindkettőjüket gyilkosok lőtték le, gyáva és aljas módon (Tisza István 1918 október 31-én zuglói villájában, Somogyi Bélát pedig 15 hónappal később a pesti Megyeri csárda közelében).

Somogyi Béla

Somogyi Béla a kiegyezést követő évben, 1868-ban született, mint az Osztrák-Magyar Monarchia polgára, mégpedig az osztrák határ közelében fekvő, dunántúli Halastón. Falusi tanítónak készült, de 27 évesen érdekelni kezdte a közélet, a politika világa és az újságírás is. Nem volt még 30 sem, mikor már a Népszavában is megjelentek cikkei. Írói tehetsége gyorsan nyilvánvalóvá vált, így 1897 –ben már ő lett a baloldali irányultságú lap főszerkesztője. Közben azonban a pártpolitikai ellentétek kereszttüzébe került a Népszava, így Somogyi Béla úgy döntött: inkább visszatér eredeti foglalkozásához és újra a tanítással foglalkozik. Munka mellett – melyet a főváros egyik külvárosi iskolájában végzett – a tanítói diploma mellé, a tanári oklevelet is megszerezte. Azonban a közélet továbbra is érdekelte és félállásban a Népszava munkatársa lett újra, sőt a Tanítók Szabad Egyesületének is elnöke lett. Ez utóbbi szervezetnek saját lapot készített, Új Korszak néven.

Közben a történelem viharai megtépázták Magyarországot: 1914 -ben kitört az első világháború, a magyar ifjakat a frontra vitték. (Hódmezővásárhely 1914 és 1918 közt 15 ezer katonát adott a hazának, közülük 2800 -an soha nem tértek haza.) Az ország 1916 -ra kivérzett: hatalmas lett a munkanélküliség és a nyomor. A népnek elege lett a háborúból, a többség békére vágyott. 1917-ben fellángolt a belpolitikai harc is: egyik oldalon a Tisza István vezette jobboldali, konzervatív erők álltak – akik nem akartak általános választójogot adni a népnek ellenben folytatni kívánták a háborút - míg a másikon a választójogi harcot zászlajukra tűző, háborúból kilépni akaró pártok sorakoztak Károlyi Mihály gróf vezetésével és a baloldaliak támogatásával.

Somogyi Béla egyértelműen Károlyit segítette, és amikor 1918 októberében az őszirózsás forradalom során Tisza Istvánt lelőtték és Károlyi került az ország élére, Somogyi államtitkári kinevezést kapott (közoktatásügyi államtitkár lett). Károlyi azonban 4 hónap után megbukott, jött a kommunista diktatúra (tanácsköztársaság), amiben már Somogyi nem kívánt részt vállalni. A tanácsköztársaságot antant parancsra leverte a román hadsereg, Somogyi pedig Kun Béláék bukása után újra visszatért a Népszavához, mint újságíró.

A Horthy vezette ellenforradalom 1919 őszén teljes fordulatot hajtott végre Magyarországon: a hatalom újra a jobboldali, nemzeti-konzervatívok kezébe került és megkezdődött a baloldaliak, kommunisták üldözése. Az ellenforradalom első időszaka 1919 szeptembere és 1920 tavasza közt a fehérterror hónapjait hozta. Somogyi Béla nem tudta tétlenül szemlélni a különböző tiszti különítmények kegyetlenségeit - a zsidó származásúak, kommunisták, szociáldemokraták üldözését, meggyilkolásait - és cikkeiben élesen bírálni kezdte az ellenforradalmi erőket. A bosszú nem maradt el: 1920 elején az egyik ellenforradalmi szabadcsapat, az Ostenburg-különítmény elhurcolta, mégpedig kollégájával, Bacsó Bélával együtt. A katonai osztag, melyet egyébként egy bizonyos Kovarcz Emil főhadnagy vezetett (aki később, 1944 őszén a nyilas-kormány egyik minisztere lett) a Conti utcai szerkesztőségből hazafelé induló újságírókra a Blaha Lujza tér közelében csapott le. Elfogták, brutálisan megverték és megkínozták őket, majd feltételezhetően valahol a  Megyeri Csárda közelében agyonlőtték mindkettejüket. Somogyi és Bacsó holttestét Újpest határában dobták a Dunába. Somogyi ekkor alig 51 éves volt. Temetésén százezrek vettek részt. A felháborodás dacára Horthy Miklós nem kívánt komolyabb hivatalos vizsgálatot és felelősségre vonást az ügyben, a tettesek büntetlenül megúszták Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkolását.

somogyi_tisza.jpg

Tisza István

Tisza István életútja tökéletes ellentéte mindannak, ami Somogyi Bélát jellemezte. Míg Somogyi egyszerű, szegény, vidéki családban nőtt fel, addig Tisza egy miniszterelnök gyermekeként, jó nevű Nyugat-európai egyetemeken tanulhatott. Berlinben, Heidelbergben és Budapesten végezte jogi és közgazdasági tanulmányait, majd politikatudományokból doktorált. Fiatalon öt évig a család Bihar vármegyei, geszti birtokán gazdálkodott. 1886-tól a Szabadelvű Párt programjával képviselő, 1897-ben nagybátyja, Tisza Lajos grófi címét a király ráruházta. A Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank elnöke, több részvénytársaság igazgatósági tagja volt.

Tisza 1903 őszétől lett először Magyarország miniszterelnöke. (Tisza Istvánról és édesapjáról, Tisza Kálmánról bővebb cikkem olvasható a tortenelemcikkek.hu oldalon.) Első politikai intézkedései közé tartozott II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala,  az 1904. áprilisi országos vasúti sztrájk kemény kezű leverése és a házszabály revízió, amivel megtörte az ellenzéket a parlamentben. Később, 1906 és 1910 közt az ellenzék kezébe került a hatalom, Tisza így ezekben az években a főrendi ház működésében vett részt.

Aztán 1910. február 19-én Tisza visszatért a hatalomba, megalapította a Nemzeti Munkapártot, mely győzött is az az évi júniusi választásokon. Innentől a szigorúan konzervatív gróf 8 éven keresztül, egészen 1918 őszén bekövetkező haláláig a hatalom valódi birtokosa lett Magyarországon, akkor is amikor épp nem ő töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Közben 1912. május 22-én Tisza Istvánt választották a képviselőház elnökévé. Tisza ellene volt az általános választójog bevezetésének, mereven ragaszkodott az Ausztria mellett maradáshoz és kemény kézzel uralta a parlamentet is. Több ízben is a rendőrséggel vezettette ki a kormányzati politika ellen tiltakozó, dühöngő, lármázó ellenzéki képviselőket. 1913. június 7-én ismét Magyarország miniszterelnöke lett.

Alig néhány hónappal az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet előtt is a Szerbiával szembeni kemény fellépés híve volt, a merénylet után viszont – egyedüliként a Monarchia vezetői közül – sokáig ellenezte a háborúba való beugrást. Ugyanakkor 1914 őszétől – mikor már megkezdődtek a harcok - a Monarchia erős embereként” mindvégig kitartó támogatója volt a világháborúban való részvételnek, melyet a kormányzó pártok és kezdetben a közvélemény többsége is támogatott. A háború előrehaladtával egyre erőteljesebbé vált reformtörekvésekkel – a választójog kiszélesítésével és a szociális reformokkal – mereven szemben állt. Mivel ellenezte a Ferenc József halála után 1916. december 30-án trónra lépett IV. Károly király mérsékelt reformokkal kísérletező politikáját, 1917. május 23-án az uralkodó felszólítására benyújtotta lemondását. 

Az első világháború előtt és alatt Tisza István neve sokak számára a dualizmus és a háborús politika jelképévé vált. Emiatt négy merényletet követtek el ellene, amelyből az utolsó halálos kimenetelű volt. A Pesti Hírlap tudósítása 1918. november 1-jén: „A véres szabadságnak áldozatul esett gróf Tisza István”. 

„A Hermina út 35. szám alatti villában, a gyilkosság délelőttjén egy katonatiszt és egy polgári ruhás férfi jelent meg. Bebocsáttatást kértek. Tisza dolgozószobájában fogadta őket. - Mit óhajtanak? A civil válaszolt: - Ön rejtegeti azt a disznó cseh ügyészt, aki a vádat képviseli ellenem? - Nem rejtegetek senkit sem. – Az idegenek hamarosan eltávoztak… Minden valószínűség szerint csak előzetes kémszemlét tartottak, hogy otthon van-e Tisza, akiről azt híresztelték a városban, hogy nincs Pesten." "Napközben a külső Hermina úton, a villa tájékán sűrű tömeg verődött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István őrizetére rendelt csendőröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra előjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. Tisza kezében revolver volt. A katonák szemrehányásokkal illették: - Öt éve háborúskodunk miattad… Te vagy az oka az ország pusztulásának! – Gazember voltál mindig! – Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert. - Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek! - Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szőke ember. - Nem teszem! - Álljanak félre a nők! - Nem állunk. Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert. - Na, hát mit akarnak? - Maga az oka a háborúnak! - Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka. - Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte! - Nem én vagyok az oka! - Álljanak félre a nők! Semmi válasz… - Maga hozta ránk ezt a szörnyű vészt, most itt a leszámolás… Három lövés dördült. Tisza előre bukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte. - Végem van, – mondotta Tisza, ennek így kellett lennie. A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják.”

Szemetelés Vásárhelyen

A lokálpatriotizmusnak szerves része, hogy vigyázunk környezetünkre, becsüljük, tiszteljük értékeinket, szeretjük tájainkat, óvjuk legszebb parkjainkat - erdeinket és ezek tisztaságára is nagyon ügyelünk. Hiszen a miénk, a mi múltunk és gyermekeink jövője ez az egész ami körülvesz bennünket; a város, a vidék, a sok szép zöld övezet. Engem legalábbis így neveltek és azt a példát láttam otthon, hogy édesapám mindent megtesz mindezért. Ma én törekszem arra, hogy kisfiam is így nevelkedjen. Szokásossá váló sétáink, barangolásain egyikén azonban a Kása erdőben járva elszomorodtunk: 50-ig jutottunk a számolásban az eldobott műanyag flakonokat illetően. 

kanalispart.jpg

Pedig az erdő amúgy gyönyörű, rengeteg a kihelyezett madáretető, a zöldellésnek induló fa, a rendezett kis-ösvény. De nagyon elrontja az összképet a tucatszám eldobált szemét. Amikor erről beszélgetek Kornéllal, türelmesen magyarázom neki:

" ... Az eldobott műanyag, fém és mesterséges anyagból előállított szemét nem bomlik el a természetben, hanem évekig elcsúfítja azt. A műanyag üdítős flakon, a fémdobozos sör vagy energia ital kiürült és elhajigált doboza, alumíniumos csomagolású egyéb élelmiszer tasak vagy tubus mind ott maradnak az erdőben. Az almacsutka, banán-, vagy narancshéj eldobása sem illendő, de ezek legalább lebontódnak."

Érdekes elgondolkodni azon, hogy vajon az emberek hány százalékában van környezettudatosság és az ifjabb generációk képesek e megérteni, hogy a szemeteléssel jövőjük környezetét rongálják. Persze sokan próbálják megtenni, amit tudnak és nem szemetelnek, illetve rászólnak azokra, akik eldobálnak mindent. Én ma elmagyaráztam a lényeget a gyerekeimnek, majd összeszedtük azokat a flakonokat, amelyeket tudtuk és megírtam ezt a posztot is. De igyekszem a tanításba is "becsempészni" a tanulságot, mert a történelem tárggyal szerencsém van, hiszen könnyen kapcsolható a természet szeretetéhez. Hiszen tényleg olyan szép helyen élünk. Illusztrálásul egy kép a Kása-erdő széléről:

kanalispart2.jpg

Pihentető sétákat, jó kikapcsolódást, nyugalmas hétvégét és örömteli tavaszvárást kívánok minden lokálpatriótának.

Harmat Árpád Péter

 

 

 

Kása-erdő, egykori úttörőtábor, éledező természet

Éledezik a természet a vásárhelyi Kása-erdőben. Vége a télnek, a fák újra zöldülnek, az őzek előmerészkednek és a város "tüdejének" mondott terület újra életre kel. Gyönyörű most is, mint mindig. Persze elfogult vagyok, hiszen itt nőttem fel, közvetlenül az erdő szélén, az Ipoly utca - Liget sor találkozásánál. Gyerekként bejártam néhányszor, ma pedig kisfiamat hoztam el ide. Élveztük a túrát, és közben megmutattam neki az egykori úttörőtábort is. Nincs már ott szinte semmi, a növények teljesen birtokukba vették.

kasa_erdo2.jpg

Szinte hihetetlen, de a 80-as években - mesélem 7 éves fiamnak - itt nyüzsgő tábor működött. A város tulajdonában, úttörő-, majd ifjúsági tábor volt itt és a nagy állami vállalatok előszeretettel tartottak itt különböző rendezvényeket. Emlékszem, 8-10 évesen milyen gyakran volt itt megszervezve például az építők napja. Óriási volt a felhajtás: evés-ivás, játékos versenyek, konyha, szabadidős programok zajlottak. Az ifjúsági tábor fénykorában jól felszerelt létesítménynek számított. Emlékszem: jól karbantartott betonút vezetett ide, az erdő szélétől kb. 300 méterre befelé, egészen a bejáratig, ahol sorompó fogadta az érkezőket rendes kapus bódéval. Volt itt több épület, konyha és egy legalább 100 ember befogadására alkalmas szín (tető alatti beton placc). 

kasa_erdo1.jpg

A nyári szünet idején nagyon sok gyereket hoztak ide, különböző programokra. Emlékszem, mikor tanárok vezetésével csapatostól érkeztek annak idején. Ott mentek el épp a házunk előtt rendszeresen. Aztán nem tudom pontosan mikor, de valószínűleg a rendszerváltás időszakában (talán 90-92 körül) egyszer csak vége lett az egésznek. A tábor nem működött tovább, kihaltak lettek az épületek, melyeket aztán le is bontottak.

tabor_kasaerdo.jpg

A montázs: Kővágó Zsolt képeiből készült

Megszűnt minden "élet" és a növényzet benőtte teljesen. Ma úgy ahogy gondozzák, ennek nyomai jól láthatóak, de akkor is szomorú látványt nyújt, főleg azok számára, akik látták fénykorában is. Kisfiamnak sokat meséltem a múltról, a gyermekkoromról, az ifjúsági táborról és az erdőről. 

Mindenkinek ajánlom az erdei sétát, főleg szép időben. 

Harmat Árpád Péter

Nepomuki Szent János szobra

Nepomuki Szent Jánosról való megemlékezésnek azért van most jelentősége, mert a víz világnapja kapcsán illik megemlékezni a vizek védőszentjéről is. Nepomuki Szent János a régi néphitben ugyanis a vizek védőszentjeként szerepel. Szobra jelenleg a Szegedről Vásárhelyre beérkező főút laktanya utáni körforgalmánál található, a vasúti aluljárónál. A szobor története előtt azonban néhány szó magáról a szentről.
nepomuki.jpg
Nepomuki János a XIV. századi Csehországban élt, nem sokkal a huszitizmus megjelenése előtt (1340-1393 közt). Akkoriban a prágai érsek jobbkezeként, azaz helynökként dolgozott és komoly támasz volt főnöke számára abban a viszályban, mely a cseh király, IV. Vencel és az egyház közt zajlott. Az érsek és az uralkodó leginkább egy püspökség (Kladruby) kérdésében vitatkoztak egymással, melynek élére más-más jelöltet támogattak. Végül az érsek és helyettese, Nepomuki János álláspontja győzött, a királynak el kell fogadnia vereségét a vitában és a főpapok jelöltjét. Ám néhány évtizeddel később a király bosszút állt az egyházi vezetőkön, történt ugyanis, hogy Nepomuki Jánosnak az uralkodó felesége meggyónta házasságtörését. A király fogságba vetette a papot és vallatással próbálta arra kényszeríteni, hogy megszegve gyónási esküjét, elárulja mit vallott meg a csalfa asszony. Ám Nepomuki János nem tört meg a rettenetes és válogatott kínzások alatt és inkább vértanú halált halt. Végül 1493 március 20-án a prágai Károly hídról a Moldva folyóba dobatta. A gyónási esküt megtartó vértanú papot három évszázaddal később, 1729-ben XIII. Benedek pápa iktatta a szentek sorába. Innentől lett Nepomuki Szent János a katolikus egyház egyik legfontosabb szentje. Vízbe fulladásos mártíromsága a folyók, vizek, hajósok és halászok védőszentjévé tette.
nepomuki2.jpg

A híres szent vásárhelyi szobráról - Harmat Péter ny. mérnök írása

 

A szobor felállítása összefüggésben áll a város kiterjedt vízi világával. Az eredeti szobrot 1778 -ban állították fel az akkori Kis piac, - ma Kálvin János - téren. 70 Ft. 22 krajcárral, mint adománnyal a római katolikus hívők is hozzájárultak a költségekhez. A kőből faragott szobrot Pestről hozták, eredeti elhelyezése szerint délnek a Hód tóra nézett.

1796-ban felépült református Újtemplom, és ez a szobor körül bonyodalmakat támasztott. A református hívek akciót kezdeményeztek, hogy vigyék távolabbra a templomtól a katolikusok szentjét megjelenítő szobrot. A helyzet elmérgesedését csak fokozta, hogy 1797 novemberében Szűcs János fiatal parasztlegény italos állapotban leütötte a szobor fejét. Súlyosan megbüntették, félévi börtönre, kétszer 25 botütésre ítélték és a szobor helyreállítására kötelezték. A szobor fejét a helyreállítás során már nem kőből, hanem fából készítették el. A szobor helye majd száz év után ismét vita tárgyává vált. Az 1884-ben Nagy András János és felesége Mucsi Mária adományából, a tér közepén fúrt kút miatt  kellett új helyet kijelölni részére.
Ismét hosszas vita után, végül 10 méter távolságban egyeztek meg az érdekeltek. Egyidejűleg a felekezeti békés egymás mellett élés eredményeként a szobrot nyugatra fordították, hogy ne a református templomra nézzen. A XIX. század végén újabb összeget gyűjtöttek ls ennek felhasználásával a bécsi Salm műintézettől hozatták meg és 1890-ben állították fel a jelenlegi , vasból öntött szobrot, melyet gránitoszlopokkal és vaskerítéssel is körülvettek. Az ötvenes években került a Szent István térre, a plébánia előtti területre, most már gránitoszlopok és vaskerítés nélkül. Nem tudni, hogy milyen elgondolás által született az az ötlet, hogy a jelenlegi helyére, a 47-es főút város határában lévő körforgalom közepére helyezzék a szobrot, ahol Nepomuki Szent János - aki a gyónási titok vértanúja is -, fogadja a városunkba érkezőket. Felújítva 1989, terv: Bánvölgyi László.
.

Harmat Péter - Harmat Árpád

Felhasznált irodalom:

  • Dömötör János "Vásárhely szobrai" 2002. 

 

Ha tetszett a poszt keresd közösségünket a Facebook -on is: Vásárhelyi lokálpatrióták

A víz világnapján: Hódmezővásárhely és a víz

Ma van a víz világnapja! Az ENSZ 47. közgyűlése 1994 -ben március 22 -ét a víz világnapjává nyilvánította. Erre a napra egy olyan városban, mint Vásárhely különösen érdemes odafigyelni (és arról megemlékezni), hiszen városunk történetét "átszövi" és folyamatosan keresztezi a vízzel való kapcsolat.

Először is már a településünk neve utal a város vizes kötődésére, hiszen a köztudottan felszíni vizekben, partokon élő "hód" állat megemlítése - és vélhető gyakorisága a vidéken - a környék középkori, tavakkal, mocsarakkal, árterekkel teli viszonyait tükrözi. Közel van a Tisza, illetve annak holtága Mártély és néhány évszázada a város területe is egy tórendszerrel volt határos. Ez a bizonyos tórendszer - és a XIII. századi terepviszonyok - komoly szerepet játszottak a város határában 1282-ben zajló hód-tavi csata végkimenetelében, amikor IV. László királyunk itt ütközött meg a lázadó kun seregekkel.

terkep_vasarhely.JPG

Másodszor ki kell emelni, hogy Hódmezővásárhely egyik legjelentősebb építménye, a 3 km hosszú városfal 1879 és 1881 közt felépülve éppen az árvizek ellen készült. A megépítését az 1879-es nagy szegedi árvíz generálta, mely óriási pusztítást okozott a környéken. A fal megépítéséhez szükséges téglát a Kovács-téglagyárban gyártották. A falon keresztül eredetileg összesen négy kocsi (Kaszap, Iskola, ma Szőnyi, Szentkirályi, Szegedi, ma Városház utcai) és kilenc bolthajtásos gyalogos lejárót nyitottak. A fal 1958 óta műemléki védelem alatt áll és a város egyik látványossága.

varosfal.bmp

Végül a víz és Vásárhely kapcsolatában harmadik helyen ki kell emelni: Hódmezővásárhely a XIX. században a kútfúrás egyik legfontosabb települése volt, hiszen az Alföld első kútjai közül többet is itt fúrtak, és országosan elismert kútfúró családok, szakemberek - pl. Zsigmondy Béla - tevékenykedtek városunkban. Megemlítendő a Bakay-kút (átadva: 1880-ban), a Nagy András János kút (átadva: 1884-ben) és a Kolokán kút (1926).

A vásárhelyiek szeretik a Tiszát, nagyon sokan vannak, akik rendszeresen horgásznak, folyamatosan látogatják Mártélyt és a környékbeli kiránduló-, illetve fürdőhelyeket (horgászparadicsomokat). Városunk tehát történelmi és hagyományos kapcsolatban áll a vízzel, a környékbeli folyókkal (Tiszával, Marossal), ami ma a víz világnapján sajátos jelentőséget ad március 22. -nek.

A víz szerepéről Harmat Péter nyugalmazott mérnök írása:


Rettenetes, hogy földünkön 768 millió ember nem jut egészséges ivóvízhez, 2,5 milliárd ember él elégtelen higiéniai viszonyok közepette, megfelelő szennyvíz-elvezetés nélkül. Az ENSZ gyermekalapja, az UNICEF adatai szerint szerint naponta 1400 öt év alatti gyerek hal meg az egészséges ivóvíz hiánya miatt! Sürgősen össze kellene fogni a világ vízügyi és gazdasági szakembereinek, a világméretű probléma megoldása érdekébe! A Világbank adatai szerint 2035-re a globális energiafelhasználás 35 % -kal nő, az energiaszektorok vízfelhasználása ugyanakkor 85 % -kal ugrik meg. A klímaváltozás tovább nehezíti a helyzetet. Egyfelől mind gyakoribbá válnak az aszályok, másfelől meg özönvízszerű esőzések, súlyos áradások fenyegetnek. A kormányoknak - elsősorban a legfejlettebb iparral rendelkezőknek (G20 országoknak) - és az üzleti élet legfontosabb szereplőinek, műszaki szakembereinek sürgős cselekvésére van szükség, hogy megoldási módozatokat ajánljanak! Szűkebb környezetünkben mindannyiunknak fontos feladata az ivóvízzel való takarékosság még akkor is, ha látszólag bőségben áll rendelkezésünkre ez a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen kincs!

Még aktív koromban újságcikkben hívtam fel a figyelmet erre az egyre nagyobb gondot okozó problémára. Gyerekek mehettek a városi VIZMŰ-höz, hogy lássák hogyan kerül a tiszta víz poharukba. Most csak erre telt.

 

Ha tetszett a poszt keresd közösségünket a Facebook -on is: Vásárhelyi lokálpatrióták

 

2017.03.22.(9:20)

Március 15. Vásárhelyen

Ma, nemzeti ünnepünkön, március 15 –én, a Kossuth téren ünnepség zajlott az 1848/49 – es eseményekre emlékezve. A katonazenekar, néptáncosok és huszárok emelték a megemlékezés fényét. Miközben a beszédeket hallgattuk, néhányunkban felidéződött történelmünk. Azokra az időkre gondoltunk, amikor városunk átélte azokat a bizonyos, 169 évvel ezelőtti napokat.

huszarok_marcius15.jpg

Az 1847/49-es szabadságharc során Kossuth Lajos, mint az Ausztriával szembeszálló magyar vezetés első embere (és az OHB elnöke), második toborzóútján, 1848 október 3 -án jutott el Hódmezővásárhelyre. Ekkor a Csongrád - Szentes – Szegvár útvonalon érkezve lépte át városunk határát azért, hogy az embereket harcra, kitartásra lelkesítése bírja és a fiatalokat harcba szólítsa. A hadi-események ekkor már javában zajlottak: túl voltunk a horvátok támadásán (pákozdi csata) és számítani lehetett arra, hogy az osztrák császári sereg  néhány hónapon belül elözönli a Dunántúlt. (Erre a támadásra végül 1848 december 14 -én került sor.) Kossuthnak és a hazának katonákra volt szüksége.

A városunkba érkező későbbi kormányzó kíséretéhez tartozott Jókai Mór, Egressy Gábor színész és Csernátony Lajos, Kossuth titkára és a Márczius Tizenötödike lap újságírója. Az ő feljegyzéseiből tudjuk: esős és rossz időben érkeztek a városba. Vásárhelyen aznap délelőtt az eső ellenére hatalmas, 20 ezres ünneplő tömeg fogadta az ország első emberét. Kossuth beszéde sajnos nem maradt ránk, (toborzóútjáról csak szegedi beszéde maradt meg) de a szegedit alapul véve valószínűleg a lelkesedő tömeget méltatta és a hazát fenyegető veszélyt ecsetelhette. Beszéde nyomán 20 bátor vásárhelyi fiatal vállalta a 4 éves honvédszolgálatot.

Később, 1848 október 12-én városunk fiai már a harcokban is részt vettek: a délvidéken küzdő vásárhelyi nemzetőrök Óbecse és Törökbecse térségében részt vettek a Szeged ellen irányuló szerb offenzíva visszaverésében. Bátorságuk és kemény helytállásuk öregbítette Vásárhely hírnevét. Később a vásárhelyi nemzetőrök 1849 április 29-én a délvidéki IV. hadtest Perczel Mór vezette 2.hadosztályának részeként Melencénél sikeresen verték vissza a Szeged felé támadó szerbeket. Egy hónappal később május 26-án az 1. hadosztály 5. dandárával vettek részt a perlaszi csatában. Az ütközet ugyan sikertelenül végződött, de a vásárhelyi nemzetőrök hősiesen harcoltak.

A szabadságharc végén a magyar fősereg és a kormány (július 8 és augusztus 1 közt) Szeged térségében tartózkodott, közel Vásárhelyhez. Majdnem 40 ezer katona állomásozott ekkor Szegeden, 17 ezer pedig Vásárhely közelében. A hatalmas mennyiségű embertömeget jórészt Vásárhely etette: naponta 4 ezer kenyeret szállított át Szegedre. A szőregi vereség után a seregek elhagyták a régiót. Vásárhelyre 1849 augusztus 3-án este 9 órakor Franz Schlik altábornagy serege vonult be. Minden házon fehér zászló lengett, a város behódolt – hisz tanult Csongrád sorsából, melyet július végén felgyújtottak a császáriak.

Emlékezzünk ma azokra a bátor vásárhelyi hazafiakra, akik 169 éve, 1848-ban hazájukért küzdöttek, Hódmezővásárhelynek dicsőséget szerezve.

Harmat Árpád Péter