Harmat Péter és Harmat Árpád helytörténeti blogja

Régi vásárhelyi mesterségek: kelmefestés, vegytisztítás, kocsigyártás [3.]

2014. október 04. - Harmat Péter blogadmin

A posztot szerkesztette: Harmat Péter

Az első, felső-magyarországi festőcéhek már a 13-14. században megjelentek. Az Alföld nagyvárosaiban csak a 18-19. század fordulóján alakulnak ki a nagyobb festőműhelyek./Debrecen, Szeged, Cegléd, Békés-Gyula, Szarvas/. Vásárhelyen az első kékfestő említése 1788-ból származik, csak a Berta vezetékneve maradt fenn. 1805-től Velti János kelmefestő működik a városban. Dobos Bálint /1852-1935/ volt az első és ez idáig egyetlen kékfestő Vásárhelyen. Bajza utcában a Görbe kocsma mellett nyitott kékfestő üzemet 1874-ben. 1907-től a Malom u. 1.sz. alatt nyitott műhelyt, később az Oldalkosár-Szentkirály u. sarkán rendezett be korszerű kelmefestő és tisztító műhelyt.

ifj Boros József /68 éves/ ma is élő kelmefestő meséli el az édesapja által alapított műhely történetét. 2007-ben volt 100 éves a műhely. A ma is élő édesapjának üknagyapja szentesi takácsmester volt, aki fiát Békés-Gyulára adta kékfestő inasnak. Kitanulva a mesterségét, Arad vármegyei Kisjenőben nyitott önálló kékfestő műhelyt. 1882-ben még Gyulán megszületett idősebb Boros Józsefet apja szintén kékfestőnek adta. 1889-ben szabadult fel és Orosházán volt segéd, és 1902-ben már ismert Vásárhelyi Dobos Bálinthoz került. Kassán, Pesten, Győrben szerzett tapasztalatokat a tisztítás és festés területén. Győrben ismerkedett meg Simon Mariskával. Vásárhelyen telepednek le. 1907-ben kötött házasságot és megnyitották a Szegfű u.-ban Kiss Bertalan házában a műhelyüket. Megszületett József és Emil fiuk. 1913-ban megvették a Könyves u. 10 sz házat. A ma is álló polgári ház horkorszerű festő és tisztító műhely épült. 1914-ben bevonult, és 3 évi szibériai fogság után 1918 májusában jött haza. Ezalatt az itthon maradt asszonyok sikeresen működtették a műhelyt.

kelme1.jpg

Amikor a kelmefestés fellendült, üzlet helységet béreltek a Görögpalotában. Boros József Ipartestületi és elöljárósági póttag volt, 1943-ban halt meg. Emil nevű fiú végülis más pályát választ. Most már a nagyobbik fiú folytatja édesapja mesterségét, ő lesz az új idős Boros József, aki 1909-ben született Vásárhelyen. 1935-been Müller Annát vette feleségül, a híres Müller Henrik bádogos mester lányát. Négy gyerekük született Éva, Mária, József, és Ilona. Az államosítás el lehetetlenítette a vállalkozást. A belvárosi üzlet is megszűnt. Maradt a Könyves u. 10. Egészségi állapota miatt fia vette át a műhelyt, 1994-ben meghalt. A legfiatalabb Boros József 1942-ben született, Édesapja mellett tanult. 1967-ben nősült, 1986-tól egyedül végzi a festést és tisztítást. Aranykoszorús mesteri oklevelet 1996-ban kapta meg.

kelme2.jpg

 Kocsigyártás

Bizonyíték a kerékgyártó mesterségek évszázadokra visszanyúló meglétére, a magyarság ősi foglalkozásai között 1743-ból származó királyi ill. vármegyei árszabásban feltűnő a "kerékjártó" mesterség magyar tárgyi és szakszókincsének megléte. 1815-ben önálló Kerékgyártó Céhet alakítanak. Helyben készült /1838/ céh kancsójukat /mihók/ a Tornyai János Múzeum őrzi. A céhek lassú felbomlásakor 1876-ban megalakul az Ipartársulaton belül működő Hódmezővásárhelyi Kerékgyártó Ipartársulat. Iparos Tanonciskolában 1883 /ekkor indul Vásárhelyen az iskolai tanoncképzés / és 1945 között 224 kerékgyártó-bognár tanonc szabadul fel. Kocsifényező mindössze 10 fő / 1923-1945 /

Id. Bányai Albert /1849-1964 / kocsigyártó, bognármester a vásárhelyi Kotymán Dániel kerékgyártó mester műhelyében tanult és szabadult fel. Segédként bejárta Magyarország és Ausztria híres kocsigyárait, mint a budapesti Kölber vagy bécsi Söhner gyár dolgozója. Vásárhelyre visszakerülve Kiss Imre kerékgyártó műhelyébe társul, majd a Szegvári utcában önállóan kezd dolgozni. Az olasz frontról sebesülten hazatérve kezd lassan a munkához, majd 1924-től Benkő András kovsigyárában társult tagként dolgozik..1926-ban azonban elválnak útjaik, ekkor kerül a Palócz-kocsigyártó műhelybe a Petőfi u. 8 sz. alá. Együtt dolgozik a műhelyben a híres Ács Lajossal, Boda Pállal és Székely Mihály bognárokkal. Itt több mint 20 évet dolgozik, közben tulajdonosként átveszi a bognárüzemet. 1949-1950-ben kisajátítják a műhelyt és lebontják a házat. Ekkor vásárolja meg a Kígyó u. 15 alatti / a volt tarjáni tánciskola / épületet és nyit korszerű elektromos gépekkel felszerelt műhelyt, ahol számtalan bognártanoncot nevel ki, köztük fiát, Albertet is. 1945-től a még néhány évig fennálló Ipartestület Bognár Szakosztályának elnöke, védi a szakmát az erőltetett szövetkezetesítéssel szemben. Élete utolsó éveit a műhelyben töltötte el, ténylegesen már alig dolgozott, a munkát felügyelve és a régi szakemberekkel és a megrendelőkkel beszélgetve.

kocsigyartas.jpg

 Harmat Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://vasarhelyilokalpatriotak.blog.hu/api/trackback/id/tr96758883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.