Harmat Péter és Harmat Árpád helytörténeti blogja

Hódmezővásárhely az 1848/49 -es harcokban [8.]

2014. november 08. - Harmat Árpád Péter

Harmat Árpád Péter írása .

Kossuth Lajos 1848 október 3 –án jött el először Hódmezővásárhelyre, egy esős napon. Mintegy 20 ezer ember előtt tartott beszédet, melynek célja az volt, hogy több más városhoz hasonlóan itt is parasztokat, polgárokat toborozzon a magyar hadsereg számára. Hódmezővásárhely óriási áldozatvállalással vett részt a szabadságharcban: több ezer nemzetőrt, majdnem ezer újoncot, termény és pénzadományokat, 200 szekeret, és sok ezer kenyeret adott az oroszokkal és osztrákokkal harcoló magyar főseregnek. A vásárhelyi katonák büszkeséget és dicsőséget szereztek városunknak. A harcok utolsó napjaiban, amikor a magyar fősereg Szegednél lett összevonva, Városunk etette, itatta és látta el mindennel az 57 ezres magyar hadsereget. Ebben a posztban városunk 1848/49-es történetéről írok, melyhez azonban muszáj az országos eseményeket is kicsit felelevenítenem. Az elkövetkezőkben az országos események közt írom le a hódmezővásárhelyi vonatkozásokat, reményeim szerint érdekes, élvezhető (és követhető) formában.

kossuth.jpg

Gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és a liberális magyar nemesség 1830 és 1848 közt (reformkor) megalkotta az új polgári állammá alakulás legfőbb követeléseit. Az 1848 tavaszi forradalmak hatására pedig a Habsburgok átmenetileg meghátráltak. V. Ferdinánd 1848 április 11-én szentesítette az úgynevezett „áprilisi” törvényeket! Ezek alapján hazánk polgári állammá alakult és a birodalmon belül jelentős önállóságot nyert! Úgy tűnt hazánk győzött, vagyis vértelen módon elérte szabadságát, birodalmon belüli önállóságát és modernizációját.

Csakhogy korai volt az öröm. A bécsi udvar átmeneti meghátrálását az a forradalmi hullám okozta, mely a Bécs és Pest mellett a Habsburgok itáliai birtokain is fellángolt. Ám 1848 nyarára a császár úrrá tudott lenni a bajokon. A kormányzat kiegyezett a bécsi forradalmárokkal, majd a birodalomra nézve legveszélyesebb itáliai felkeléseket is leverte. Radetzky tábornok 1848 július 25 –én Custozzónál végleg megfutamította a császár-ellenes erőket. Ezzel óriási fordulat állt be az osztrák-magyar viszonyban is: 1848 nyarának végén a magukat most már biztonságban érző Habsburgok minden további együttműködést elutasítottak a magyarokkal. Elzárkóztak az önálló magyar hadsereg létrehozásának elfogadásától és az önálló magyar pénzügyi rendszer engedélyezésétől is. Nyilvánvalóvá vált: visszakozni akarnak és a magyarok visszakényszerítését tervezik, korábbi helyzetükbe.

janoster.jpg

Közben 1848 júliusában az új választójogi törvény szerint – mely nem csupán a nemeseknek adott választójogot – összeült az új, népképviseleti országgyűlés. Itt Kossuth elmondta, hogy Bécs várhatóan vissza fogja vonni Magyarország kivívott alkotmányát és a nemzetiségek révén harcot fog kezdeni a magyarok ellen. Pénzt illetve katonát kért a védekezéshez. Az országgyűlés megadta amit kért és a harc mellett döntött! Ami Bécs stratégiáját illeti: Ausztria kihasználta, hogy a nemzetiségek önállósodásuk elutasítása miatt szembefordultak a magyarokkal. Mivel időre volt szüksége a magyarok megfékezéséhez, előbb a nemzetiségeket uszította hazánk ellen. Támogatni kezdte a szerb, a horvát és a román mozgalmakat, így a három nemzet végül 1848 nyarán és őszén fegyverrel támadt a magyarokra. Hittek abban, ha legyőzik a magyarokat, akkor Bécs megadja majd nekik a várva várt önállóságot.

Ami a szerbeket illeti, 1848 áprilisától saját vajdaságot követeltek, ennek elutasítása után szembeszálltak a magyarokkal. Június 12-én kitört a szerb felkelés az egész délvidéken. A horvátok, a másik jelentős nemzetiség Josip Jellasics bán vezetésével nem ismerték el a Batthyány kormányt és osztrák bátorításra 1848 szeptemberében megtámadták hazánkat. Elkezdődött a szabadságharc. Pákozdnál azonban Jellasics szeptember 29-én jelentős vereséget szenvedett és seregével Bécs felé kellett menekülnie. A harmadik fontos magyarországi nemzetiséget a románok alkották. Ami őket illeti: szeptember 16-án balázsfai gyűlésükön érvénytelenítették Erdély és Magyarország unióját és felkelést indítottak a magyarok ellen. Mindezt osztrák katonai támogatással! 1848 őszére világossá vált tehát, hogy az osztrákok és a magyar-ellenes nemzetiségek közt nemzetiségek támadását egy sokkal jelentősebb offenzíva fogja követni, mégpedig az osztrák császári hadsereg rohama.

szabadsagter.jpg

Kossuth aktivizálta magát: elrendelte, hogy a nemzetőrök mellet honvédsereg is létrejöjjön, mégpedig 10 honvéd zászlóalj megalakulásával. Szeptember 24-én megkezdte első alföldi toborzó útját: Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Abony, Szolnok útvonalon. Később, szeptember 29-én kezdődött második toborzóútja. Közben szeptember 16 –án létrehozta az Országos Honvédelmi Bizottmányt, majd október 8-án a végrehajtó hatalmat a Batthyány kormány helyett az OHB kezébe tette. Később elrendelte, hogy az osztrák határon állomásozó sereg indítson megelőző támadást Bécs ellen, a bécsi forradalmárok megsegítésére. Ekkor, október 30 –án került sor a schwechati magyar vereségre.

Vásárhely feladatai a szabadságharcban

1848 tavaszán a majd 40 ezer lakosú Hódmezővásárhellyel szemben az OHB a következőket várta el:

  • 1848 júniusában 2760 nemzetőr mozgósítását a délvidékre
  • Toborzás a szegedi (3-as számú) honvédzászlóaljba
  • 1848 augusztusában 300 nemzetőr elindítása az óbecsei harcokba
  • Negyedévente 141 újonc adása a honvéd és nemzetőrseregekbe. A városnak 1848 szeptembere és 1849 júliusa közt 600 újoncot kellett volna adnia, ám e helyett összesen 825-öt katonát adott!
  • Honvéd Egyesület alakítása (1848 szeptemberében) mely segíti az OHB politikáját (gyűjtések, kémek-spekulációk elhárítása … stb)
  • Termény és pénzadományok, iparos termékek előteremtése 1848 őszén és telén a Tisza mögötti honvédseregeknek.
  • Beszállásolás. A szabadságharc alatt átlag 800 katonát láttunk el.
  • A csapatok számára szekerek biztosítása. A város 200-at adott.
  • Honvédkórházak és hadifogoly szállások fenntartása. Honvéd kor-házból három is működött a városban.
  • A mozgó nemzetőr csapatok létrehozása (235 főt és 7654 Ft-ot adtunk)
  • Részvétel az 1849-es délvidéki harcokban: április 29-én Melencénél a szerbek visszaverése, május 26-án részvétel a perlaszi csatában.
  • 1849 nyarán Szeged, Tápé, Algyő védelme, majd a térségbe érkező fősereg ellátása (napi 4 ezer kenyérrel „etettük” a fősereget)

Az osztrák seregek 1848 decemberében az új uralkodó, a 18 éves Ferenc József parancsára három irányból támadták meg Magyarországot! Az 55 ez res főerő a Duna jobb partján haladt Perczel Mór és Görgey Artúr seregeit visszaszorítva. Az első nagy magyar vereség Mórnál következett be december 30-án. Pest eleste elkerülhetetlenné vált. Az utolsó haditanácson eldöntötték, hogy minden erőt a Felső-Tisza mögé vonnak, ahonnan tavasszal ellentámadást indítva visszafoglalják majd Pestet. Ezután a kormányzat Debrecenbe menekült, Windischgratz pedig 1849 január 5-én bevonult Pestre. Görgey serege a Felvidéken keresztül, kerülővel vonult a kijelölt területre, így elvonta az osztrákokat a Debrecenbe menekülőktől. (Ez volt a téli hadjárat.) A délvidéken 1849 elején a magyar csapatokat kivonták a Délvidékről a Baja-Szeged vonalig. A Damjanich és Vécsey hadtestet Szolnokhoz irányították. Erdélyben Puchner visszaszorította a magyarokat, de december 7-én Bem József vette át a parancsnokságot, aki azonnal ellentámadást kezdett!

Kossuth Vásárhelyen

Kossuth második toborzóútján jutott el Vásárhelyre. Útvonala: Csongrádról Szentesre, onnan a megyeszékhely Szegvárra, majd október 3-án Vásárhelyre érkezett! A kíséretéhez tartozott Jókai Mór, Egressy Gábor színész és Csernátony Lajos, Kossuth titkára és a Márczius Tizenötödike lap újságírója. Az ő feljegyzéseiből tudjuk: esős és rossz időben érkeztek a városba.

Vásárhelyen aznap délelőtt az eső ellenére hatalmas, 20 ezres ünneplő tömeg fogadta az ország első emberét. Kossuth beszéde sajnos nem maradt ránk, (toborzóútjáról csak szegedi beszéde maradt meg) de a szegedit alapul véve valószínűleg a lelkesedő tömeget méltatta és a hazát fenyegető veszélyt ecsetelhette. A beszéd után kézhez vette Madarász László Pestre hívó levelét. De Kossuth előbb még másnap Szegedre is elment. Két nappal később 20 vásárhelyi vállalta a 4 éves honvédszolgálatot. Kossuth legközelebb 1849 júliusában jött újra Vásárhelyre, amikor a kormány Szegedre kellet, hogy meneküljön.

Az 1848 decemberében eldöntött haditerv bevált: Görgey téli hadjárata és az erők felső-tiszai összevonása sikerült. Ekkor azonban Kápolnánál az osztrák főerők váratlanul felbukkanva legyőzték az összevont sereget. Kettős következmény: a tisztek Dembinszky tábornok ellen lázadtak, a császár pedig új diktatórikus alkotmányt adott ki. Ám Kossuth úrrá lett a bajokon: Dembinszky helyébe Görgeyt nevezte ki fővezérnek, és parancsot adott egy nagy tavaszi ellentámadásra. A tavaszi hadjárat óriási diadalt hozott: 1849 április 2 és 19 közt teljesen visszaszorították az osztrákokat, majd május 21-én – három hetes ostrom után – magyar kézre került Buda vára is.

A tavaszi sikerek alatt – melyhez hozzá tartozott az is, hogy Erdélyből Bem tábornok is kiűzte az osztrákokat, Kossuth elérkezettnek látta az időt a függetlenség kimondására. Így 1849 április 14-én a debreceni nagytemplomban a diéta kimondta a Habsburgok trónfosztását. Kossuthot kormányzóvá választották és megalakult a Szemere Bertalan vezette kormány. Ám eközben a császár május 1-én I. Miklós orosz cárhoz fordult segítségért!

Vásárhely részvétele a harcokban

Hódmezővásárhely "helytállását" illetően nem lehet okunk szégyenkezni, sőt kifejezetten büszkék lehetünk városunkra. Ugyanakkor tény, hogy sikerek és kudarcok is jellemezték Vásárhelyt. Először a sikerekről beszélnék. 1848 október 12-én a délvidéki harcokban küzdő vásárhelyi nemzetőrök Óbecse és Törökbecse térségében részt vettek a Szeged ellen irányuló szerb offenzíva visszaverésében. Bátorságuk és kemény helytállásuk öregbítette Vásárhely hírnevét.

Később a vásárhelyi nemzetőrök 1849 április 29-én a délvidéki IV. hadtest Perczel Mór vezette 2.hadosztályának részeként Melencénél sikeresen verték vissza a Szeged felé támadó szerbeket. Egy hónappal később május 26-án az 1. hadosztály 5. dandárával vettek részt a perlaszi csatában. Az ütközet ugyan sikertelenül végződött, de a vásárhelyi nemzetőrök hősiesen harcoltak. Az 1848 decemberében elrendelt délvidéki kiürítés után, Szegedet többségében egyszerű nemzetőrök védték. A szerbek 1849 február 9-én lőni kezdték a várost, de a nemzetőrök – köztük a vásárhelyiek – Szőregig verték őket vissza! 1849 tavaszától a 800 fős vásárhelyi haderő Szegedet, Algyőt és Tápét védte. Ekkor már nehézséget okozott a város számára a 11 gyalog és 6 lovas század létszámának állandó feltöltése, és a zsoldok kifizetése.

Ami a kudarcokat illeti. Három honvédkórházunkban a beteg katonák ellátása problémás volt, többször éheztek a sérültek. Panasz is érkezett sajnos. Hasonló volt a helyzet a hadifoglyokat illetően. Botrány volt amikor a függetlenség kimondása után a városi presbiteri összejövetelen a módos gazdák és lelkészek távol maradtak. Ezekre a fejezetekre nem lehetünk büszkék, ám tény: áldozatos részt vállalásunk a harcokban bőven ellensúlyozta hibáinkat.

A szabadságharc leverése

I. Miklós cár az 1815-ös Szent Szövetségre, illetve a szerződést katonai segítségnyújtással kiegészítő Münchengratzi egyezményre (1833) hivatkozva avatkozott be Magyarországon. 1849 június 15-én 193 ezer főnyi orosz, és 66 ezer főnyi osztrák haderő támadt hazánkra 3 irányból: északon Paszkievics herceg vezetésével Eperjes, Kassa, Miskolc útvonalon, nyugaton Haynau táborszernagy vezetésével a Duna jobb partján Győr – Pest irányban és Erdélyben Lüders tábornok irányításával Szeben felé törve. Görgey és Dembinszky két eltérő haditervet javasolt: Görgey a végső csatákat Komáromnál akarta megvívni, mert itt állt az ország legerősebb vára, és mert a magyarok fenyegetni tudták volna Bécset is. Viszont Dembinszky Szeged (később Arad) környékét javasolta a végső harcokhoz. Kossuth előbb a komáromi majd végül a szegedi összevonás mellett döntött (tévesen)

A szegedi összevonás alapjaiban egy elhibázott döntés volt. A térségben nem voltak a védekezéshez megfelelő terepviszonyok, erős és jól védhető várak. Mindössze két dolog szólt mellette: távol esett a támadó seregektől, Így a magyarok időt nyerhettek a döntő ütközetek előtt, és vereség esetén közel volt a menedéket jelentő török határ. Görgey ugyan 3 hétre elvonta az oroszokat a magyar főseregtől, de Váradra, majd Aradra érve már nem tudott beleszólni a végső csata kimenetelébe.

Erdélyben Bem József Segesvárnál, 1849 július 31-én szenvedte el az első megrázó vereségét a túlerőtől. Ebben a csatában tűnt el Petőfi Sándor honvéd őrnagy. Alig egy héttel később augusztus 6-án megmaradt erőit is szét verték (nagycsűri csata). Közben Haynau július 13-án bevonult Pestre, majd augusztus elsején Szeged alá ért. Kossuth és a kormány Aradra kellett hogy költözzön Dembinszky pedig a Szőregi csatában augusztus 5-én nagy vereséget szenvedett. Kossuth utolsó terve az volt, hogy mindenkit Aradra von össze, ám Dembinszky a parancs ellenére délebbre, Temesvárra vonult. Ezzel meghiúsult a Görgey és Dembinszky vezette seregek egyesülése. Az utolsó nagy ütközetben a temesvári csatában a Bem József vezette magyar erők augusztus 9-én vereséget szenvedtek. Kossuth Görgeyre ruházta a hatalmat és elmenekült. Görgey pedig az immár értelmetlen harc helyett Világosnál augusztus 13-án letette a fegyvert az oroszok előtt!

Hódmezővásárhely a harcok utolsó napjaiban

Hódmezővásárhely jelentősége a szabadságharc utolsó heteiben földrajzi fekvése miatt nőtt meg. Mivel Kossuth Szegedhez vonta vissza a főerőket és a kormányt illetve az országgyűlést is ide költöztette, így néhány napra Szeged közelsége miatt Vásárhely is felértékelődött.

A fősereg és a kormányzat július 8 és augusztus 1 közt Szeged térségében tartózkodott. Majdnem 40 ezer katona állomásozott a városban, 17 ezer pedig körülötte. A hatalmas mennyiségű embertömeget jórészt Vásárhely etette: naponta 4 ezer kenyeret szállított át Szegedre.

A szőregi vereség után a seregek elhagyták a régiót. Vásárhelyre 1849 augusztus 3-án este 9 órakor Franz Schlik altábornagy serege vonult be. Minden házon fehér zászló lengett, a város behódolt – hisz tanult Csongrád sorsából, melyet július végén felgyújtottak a császáriak.

Városunk hősiesen, sokszor erején felül teljesített történelmünk legjelentősebb harcában. Bár fontos csaták, mindent eldöntő haditervek, események, hősi megmozdulások nem történtek Vásárhelyen, a város mégis helyt állt: katonát, élelmet és fontos ellátmányt adott akkor, mikor kellett!

Harmat Árpád Péter (történész, történelemtanár)

Korábbi cikkeink:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vasarhelyilokalpatriotak.blog.hu/api/trackback/id/tr476878985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.