Harmat Péter és Harmat Árpád helytörténeti blogja

Hódmezővásárhely a török időkben [9.]

2014. november 13. - Harmat Árpád Péter

Harmat Árpád Péter írása .

torok.JPGAz oszmánok 1396-ban, a nikápolyi csatában aratott győzelmükkel nagyrészt meghódítottnak tekinthették a Balkánt. A Boszporusztól az Al-Dunáig övék volt szinte minden a Balkánon, a szerbiai és boszniai területek egy kisebb részétől eltekintve. Készülődhettek a „zsíros zsákmánynak” ígérkező Magyarország, mi több Ausztria meghódítására is. Ekkor azonban Timur Lenk mongoljainak váratlan és elseprő erejű támadása keresztülhúzta számításaikat.  Az órási offenzíva, mely az Oszmán Birodalmat keletről érte - vagyis mondhatni "hátba döfte a másik oldalra összpontosító törököket - magának a szultánnak is vesztét okozta. A támadás iszonyú pusztítást okozott az Oszmán Birodalomban és hosszú időre elvette törökök kedvét a háborúktól. Persze a török hódítások megtorpanása haladékot jelentett Magyarország számára is. Hazánk időt nyert arra, hogy felkészüljön az előbb-utóbb újból meginduló török támadásra.

Ezen időszakban építette meg Luxemburg Zsigmond a híres, és sokáig védelmet biztosító déli végvári vonalat, mely Szörényvártól egészen az Adriáig húzódott. Közben 1456-ra a Török Birodalom újra megerősödött, az eltelt 50 év alatt kiheverte a mongolok okozta traumát és újjáépítette birodalmát. A Magyarország elleni nagy offenzíva nem is késett sokáig. Ám Nándorfehérvár ellenállt a nagy támadásnak és Hunyadi Jánosnak köszönhetően megvédelmezte országunkat.

A nándorfehérvári hős fiának, Hunyadi Mátyásnak az uralkodása idején - 1474 telén - a szendrői török pasa Erdélyen át az Alföldre is kijutott és végigpusztította Hódmezővásárhely vidékét is. Végül Mátyás 1483-ban békét kötött a törökkel, és ez a béke – folyamatos hosszabbításokkal - egészen 1520-ig tartott. Ekkor azonban II. Lajos megtagadta a béke további érvényesítését. Döntése mögött téves helyzetértékelés húzódott meg. A magyar uralkodó azt hitte ugyanis, hogy a korábbi erőskezű szultán elhalálozását követő helyzetet kihasználva visszafoglalhat majd néhány délvidéki várat. Ám nagyot tévedett, az új szultán Nagy Szulejmán erősen kézben tartotta birodalmát és nagyarányú hódításokra készült.

torok2.JPG

Török támadás a Magyar Királyság ellen

 A törökök 1521-ben hatalmas erőkkel támadva bevették Szabácsot, Nándorfehérvárt, majd 1526 augusztus 29-én Mohács mellett legyőzték Magyarország teljes haderejét is. (A csatában elesett a magyr király is.) A zavaros helyzetben a nemesség két tábora két külön királyt választott meg: Habsburg Ferdinándot és Szapolyai Jánost. A két uralkodó polgárháborúban esett egymásnak, mely éven keresztül tartott. Közben a török felégette Szegedet, és végigdúlta az egész délvidéket. Ráadásul megjelent egy új erő is: Cserni Jovan, aki szerb, román és magyar parasztokból szervezett serege Szapolyai ellen fordult. A magyar uralkodó csak 1527 nyarán tudta legyőzni Jovant, akinek rövid életű, ám jelentős számú seregében vásárhely környéki parasztok is harcoltak.

 Ami Hódmezővásárhelyt illeti: városunk birtokosait megosztotta a két király kérdése. A legnagyobb földeket birtokló nemesek egyik része János királyt támogatta, ilyen volt például Jaksics György és Dóczy János, mások viszont Ferdinánd mellé álltak (pl. Losonczi Zsigmond és Csulai Móré László)

A polgárháborút végül Ferdinánd nyerte, az ország mégis János királyé lett. Ennek oka az volt, hogy Szapolyai a török támogatását kérte, és egyezséget kötött a szultánnal. Szulajmán vazallusául fogadta János királyt és kiűzte a Habsburgokat. Ezzel az ország a törökök vazallus állama lett. Az 1529-től egészen 1541-ig fennálló sajátos állapot azt jelentette, hogy bár névleg saját uralkodó alatt, megszállás nélkül „működött” az ország, valójában a török rendelkezett felette és a szultán adót kérhetett a magyaroktól.

Hódmezővásárhelyen a vazallus királyság időszakában a János király hivatalai működtek. Pöstyéni Gergely 1527-ben elérte, hogy a Ferdinánd-párti Csulai Móré László birtokait - így Hód-vásárhelyt is – neki adományozza.

A három részre szakadás

 Szapolyai a halálos ágyán területeit fiára hagyományozta, ezzel megszegte a Ferdinánddal 1538-ban megkötött váradi alkut. (Az 1538-as Váradi békében a Habsburgok elismerték Szapolyait, ám kikötötték, hogy halála után Magyarország a Habsburg dinasztia kezébe kell, hogy kerüljön.) Így János király amikor fiára és nem Ferdinándra hagyta az országot, megsértette a Habsburg érdekeket. Válaszul Ferdinánd Budára támadt. Az osztrákokat Török Bálint ugyan elűzte, de a szultán mégis Buda megszállása és az ország meghódítása mellett döntött! Szapolyai fia, János Zsigmond a szultán vazallusaként megkapta Erdélyt és a keleti megyéket, a középső részeket a török szállta meg, a nyugati és északi megyéket pedig a Habsburgok birtokolhatták.

Hódmezővásárhelyt az első felosztás Erdélyhez sorolta, ám később a török hódítások során 1552-re a Hódoltság része lett. A temesvári vilayet csanádi szandzsákjához tartozott, mégpedig a 3 nahije közül az egyiknek lett a központja.

 Az országban a későbbi években a török hódoltság kiszélesítése zajlott: az 1543-1547 közti támadások Esztergom, Visegrád, Pécs, és Székesfehérvár megszerzésére irányultak. Később az 1552-es hadjáratban már Temesvár, Lugos és Drégely került a törökök kezére, majd 1566 –ban Szigetvár is.

A budai török megszállást követően Fráter György, a gyermek király, János Zsigmond gyámja a titkos Gyalui alkuban egyezett meg Ferdinánddal: visszaszerzik Budát és az országot keresztény kézben egyesítik. Ám az osztrákok kudarcot vallottak, és a török válaszul újabb várakat hódított meg, a már említett 1543-47 közti harcokban. Ferdinánd bár az alku rá eső részét nem tudta betartani, mégis bevonult Erdélybe. A török bosszúra készült! Az 1552-es török hadjáratban két török haderő vett részt: Kara Ahmed másodvezér Drinápolyból kiindulva Erdélyt támadta, míg Hadim Ali budai pasa Veszprémet és a Buda környéki várakat foglalta el.(Elesett: Szécsény, Drégely, Nógrád) A két török sereg Szolnoknál egyesülve támadt Egerre, melyet a 38 napos ostromban Dobó István védett meg.

Az utolsó hadjárat és a béke: 1566-ban Szulejmán Szigetvárt támadta, mely Zrínyi Miklós hősies helytállása ellenére elesett. II. Szelim és I. Miksa 1568-ban a Drinápolyi békében végül a fegyvernyugvásról döntöttek. (23 évre béke lett Magyarországon.)

A török - magyar határt mindkét fél sorozatosan megsértette és a Boszniai pasa elesett Sziszek ostrománál. A szultán háborút indított. A 15 éves háború első nagy török támadásában elesett Sziszek vára és az oszmánok bevették Veszprémet és Várpalotát. Ugyanakkor Pálffy Miklós visszafoglalta a Nógrád megyei várakat. A második török támadás 1594 –ben indult és rögtön bevette Győrt, mely 4 évre került a szultán kezébe. Válaszul török elleni szövetség alakult Prágában, mégpedig Ausztria, Magyarország, Erdély és a román fejedelemségek részvételével.

A 15 éves háború harmadik török támadása 1596 –ban vette kezdetét. Az oszmán támadásnak előbb Eger vára esett áldozatául, majd II. Mehmed Mezőkeresztesnél legyőzte a Prágai-szövetséget. Ennek hatására Báthory Zsigmond visszatért a török hűségére. Válaszul Ausztria 1600-ban megszállta Erdélyt. A megszállás nyomán kirobbanó Bocskai szabadságharc kiszorította az osztrákokat Erdélyből. A háborúkat a Zsitvatoroki és Bécsi béke zárta le: Kanizsa, Eger török kézre került, viszont a nógrádi várak a magyarok kezére jutottak.

Hódmezővásárhelyt és környékét illetően elmondható, hogy a 15 éves háború óriási károkat okozott az egész Délalföldi régiónak, főként az 1596-os tatár pusztítás. Sok jobbágy állt be az erdélyi-, vagy hajdú seregekbe, falvak néptelenedtek el, és Hód-Vásárhely lakossága is jelentősen visszaesett. A háború előtti 420 adózó helyett a háború után mindössze 300 adózó háztartásfő szerepelt a nyilvántartásokban. Körülbelül 1500 lakos szerepelt a defterekben. (defter = török adóösszeírás)

A mindennapi élet és birtokviszonyok Hódmezővásárhelyen

 Vásárhely 1552-ben került a temesvári vilayethez, ahol a csanádi, majd 1566-tól a szegedi szandzsák egyik nahije központja lett. Azonban a városban nem volt török helyőrség, és kádi (bíró) sem viselt hivatalt, így a XVI. század végétől megszűnt nahije központnak lenni. A törökök engedték helyi hatóságok működését: városi tanács, adószedő bíró, vásárbíró, borbíró, székbíró (mészárszékek), jegyző, városhadnagy, utcakapitányok. (Szent György napi bíróválasztások szokása – április 24-én.)

 Vásárhely kiterjedt önkormányzatiságot kapott, vagyis rendelkezett adó beszedés, rendfenntartás, igazságszolgáltatás, vallásszabadság és önigazgatás jogával. Ezt támasztja alá, hogy amikor 1722-ben Károlyi Sándor lett a város ura, a lakosság kérelmezte Hódmezővásárhely korábbi szabadságjogainak fenntartását. Fennmaradt az a dokumentum, mely a kérelemhez csatolta az említett jogokat.

Vásárhely a XVI. században olyan hász-birtok volt, melyet magas rangú tisztségviselőknek, katonáknak adtak szolgálati birtokként. Később már szultáni hász-birtok lett. A város lakossága a nagy háborúk közti időszakokban intézhette saját ügyeit, békésen kereskedhetett, gazdálkodhatott, a török hatóság sem- mibe nem szólt bele. Az igazi gondolat „csak” a háborúk és az adók jelentették.

 Az adózás kérdése Vásárhelyen

A Hódoltság területén, így Vásárhelyen is kettős adózás volt a jellemző: vagyis adót kellett fizetni a török felé és a magyar földesurak felé is. A törökök a defterek (adóösszeírások) alapján többféle adót szedtek:

  •  Harádzs (dzsizje) nem muszlimok adója
  • Kuburi-pénz, azaz rendkívüli hadiadó
  • Szpáhik (török földesurak) adója (kapuadó)
  • Bégnek fizetendő 10-ed (egyházi 10-ed helyett)
  • Állami robot (hadiszállítások, erődítések)
  • Hivataloknak adott „kötelező” évi ajándék

A törököknek fizetett adókat egészítették ki a földek eredeti tulajdonosainak – a magyar földesuraknak - fizetett adók. Ezeket eleinte portyákkal betörve szedték össze, később a falvak önként vitték el a végvárakba. A magyar földesurak megőrizték beleszólási jogaikat a parasztság peres ügyeibe is, sőt a magyar vármegyei szervek is működtek. A XVII. században szedték az egyházi tizedet is. Vásárhelyen a csanádi és váci püspöknek kellett fizetni, és a gyulai vár szedte be.

A gazdasági helyzetet illetően a XVI. századi Vásárhelyen a lakosság 78%-a gazdálkodásból élt, 9% volt a földtelen zsellérek, és 13% a kereskedők, iparosok aránya. A gazdálkodók ¾ -e gabonával foglalkozott, főként búzát, árpát és kölest termesztett. A XVII. századra a vásárhelyiek majdnem fele szőlőtermesztéssel is foglalkozott. Ám mindezek mellett a vásárhelyi gazdasági élet alapját a magyar szürke szarvasmarha-tartás jelentette, kifejezetten hústermelés céljából. A külterjes, rideg marhatartás érdekében a város határát a végtelenségig igyekezték kitolni. Városunkon és annak közelében több marhahajtó út haladt keresztül.

 A meghizlalt jószágokat a hajtók (hajdúk) terelték el a szabad királyi városokba, bányavárosokba, vagy végvári őrségekbe. Kedvelt célpont volt Szolnok, Vác és Buda is. Az egyéb állattartás jelentősége elmaradt a marha mellett: a lakosság 25% -a tartott juhot, 45% -a disznót, és a 9% volt a méhészek aránya. Vásárhely egy közepes méretű, de alföldi viszonylatban jómódú, önálló város volt a török időkben.

Az erdélyi állapotok

 A zsitvatoroki béke után Erdélyben a békés fejlődés kora következett Bethlen Gábor és I. Rákóczi György alatt. Kialakult Erdély ipara, virágzott a kereskedelem, és a 30 éves háborúkba történő bekapcsolódás is győzelmeket hozott. II. Rákóczi György (1648-1660) szakított elődei politikájával, és a töröktől független, önálló döntéseket hozott. Engedély nélkül támadta meg Lengyelországot mellyel kivívta a szultán haragját. Mivel a török parancsára sem távozott a hatalomból az oszmánok háborút indítottak Erdély ellen. Magyarországon Zrínyi Miklós – a szigetvári hős dédunokája – összefogást keresett Erdéllyel, ám Rákóczi György 1660-ban elesett Váradnál. Az új erdélyi fejedelem Kemény János kapott némi segítséget Ausztriától, de ez már nem segített Erdélyen. A lázadó Erdély támogatása miatt a törökök 1661-ben háborút kezdtek Magyarország ellen. A harcok hőse Zrínyi lett, aki híres téli hadjáratában (1664-ben) egészen Eszékig Tört be a török területekre. Ám Ausztria cserbenhagyta hazánkat és a győzelmek dacára békét kötött Vasváron a törökkel, mert nyugaton háborúra készült XIV. Lajossal.   Ez a korszak már a kurucmozgalmak éveit hozta. A cserbenhagyás ellen összeesküvésekkel (Wesselényi-mozgalom) és Thököly Imre vezetésével kuruc mozgalmakkal válaszolt az ország.

 A török kiűzése

 IV. Mehmed szultán 1683 tavaszán végzetesen elbízva magát, Bécs elfoglalására adott parancsot Kara Musztafa nagyvezírnek. Az ostrom azonban sikertelen volt, Sobieski János, Lotaringiai Károly, és Starhemberg gróf felmentették a várost. Megalakult a Szent Liga, mely ellentámadásával megkezdte a török kiűzését Magyarországról.

 XI. Ince pápa elérte 14. Lajosnál az ideiglenes francia – osztrák békét annak érdekében, hogy Ausztria teljes hadereje bevethető legyen a harcokban. A keresztény seregek megindultak hazánkban, és 1686 szeptember 2-án végre felszabadult Buda, majd az év végére a Felvidék és az Alföld nagy része is. A háború első szakaszát a délvidéken Siklós közelében a nagyharsányi győzelem zárta le 1687-ben.

A török elűzése Vásárhelyről

Vásárhely vidékéről 1686-ra űzte el a törököket Veterani Frigyes tábornok, aki Szentes-Vásárhely közt ütközött meg a Szeged visszafoglalására igyekvő török-tatár sereggel. 1688-1695 közt Vásárhely elszenvedte története legnagyobb pusztítását: Előbb Thököly a visszatérési kísérletekor sarcolta meg, majd a császári csapatoknak rekviráltak itt élelmet, végül 1693-ban egy 4 ezres tatár sereg pusztította. A város lakosai a környező településekre menekültek.

A harcok második szakaszában (1689-1699) 14. Lajos féltékenyen szemlélte Ausztria sikereit, így megszegve a pápának tett ígéretét, megtámadta vetélytársát. Emiatt I. Lipót kénytelen volt jelentős csapatokat elvonni a török elleni harcoktól. A török kiűzése 10 évvel kitolódott. Döntő csata: 1697-ben Zentánál zajlott. Savoyai Jenő győzelme után a karlócai béke (1699) lezárta a háborút. (Temesköz: 1718)

A háborúk okozta pusztulás felülmúlt a 15 éves háborúét. Vásárhely lakossága 321 családról (kb. 1600 lakosról) alig 160 családra csökkent (800 lakos). Összességében Hódmezővásárhely helyzete vegyes volt a török időkben: bár kiváltságokat élvezett és fontos közigazgatási központként működött a háborúk és a tatár pusztítások jelentősen visszavetették, és lakosságát felére csökkentették.

Harmat Árpád Péter

Korábbi cikkeink:

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vasarhelyilokalpatriotak.blog.hu/api/trackback/id/tr386893325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.