Harmat Péter nyugalmazott mérnök írása

Épp 169 éve, 1848 március 7-én született a magyar kútfúrás krónikájának és Hódmezővásárhely történetének egyik jelentős alakja: Zsigmondy Béla, aki a település első két artézi kútjának kivitelezőjeként nagyban hozzájárult a város élhetőbbé tételéhez és fejlődéséhez.

A pozsonyi gyökerekkel rendelkező Zsigmondy család Béla névre keresztelt tagja neves pesti ügyvédfamíliába született, mégpedig Zsigmondy Pál és Jármay Vilma hét gyermeke közül a harmadikként. A Budapesten világra jött, tehetséges gyermek 1858-ban kezdte meg tanulmányait, az ágostoni hitvallású magyar - német gyülekezet gimnáziumában. Később abban a szerencsében részesült, hogy külföldön választhatott egyetemet magának. A lelkes és tehetséges fiatalember a zürichi politechnikumban tanult ahol 1870-ben szerzett mérnöki diplomát.

Zsigmondy Béla rangosnak számító gépészmérnöki oklevelével a Magyar Királyi Földtani Intézetnél tudott elhelyezkedni, majd nagybátyja, a kútfúró Zsigmondy Vilmos jóvoltából 1872 decemberében bekapcsolódhatott a városligeti kútfúrás munkájába. Az akkoriban csak alig 24 éves, pályakezdő mérnöknek nagy szerencséje volt, hogy éppen akkor kezdhette meg műszaki pályafutását, amikor a legnagyobb érdeklődés mutatkozott az artézi kutak iránt. Az ifjú Zsigmondy nem is tétovázott sokat: elhatározta, hogy tehetségét, lelkesedését és Svájcban megszerzett mérnöki tudását a kútfúrás szolgálatába állítja. Működését az Alföldön, azon belül is Hódmezővásárhelyen kezdte, hiszen éppen ez a település volt az első, mely „közegészségügye megjavítása érdekében”, nyilvános használatra artézi kút fúrását kezdeményezte. (Az artézi kutak egyébként nevüket onnan kapták, hogy Európában az első ilyen kutakat Franciaországban, Artois grófságban fúrták 1126-ban.)

Bakay kút, Vásárhely legelső artézi kútja (átadva: 1880)

 1860-ban első sikertelen kísérletet követően - melyet Bürgermeister Antal pesti kútfúróval végeztetett el a város - ,1878, március 12-i közgyűlésen két artézi kút fúrását határozták el. A munkát a város felkérése alapján Zsigmondy Béla vállalta. Az első kutat 1880. május 18-án adták át, és "Bakay" kútnak nevezték el, a második pedig 1884. november 29-én kezdte meg működését és Nagy András János illetve felessége, Mucsi Mária adakozók voltak a kút névadói. Nagy András János valóban kiérdemelte, hogy neve ilyen formában is fennmaradjon, hiszen 20 000 forintot adományozott a kivitelezésre.

Zsigmondy Béla (1848-1916)

Ez idő tájt, vagyis 1882 és 1888 között került sor a Szabadka vasútállomás, Herkules-fürdő, Szentes, Püspökladány és Arad, majd 1889-ben Szarvas és 1890-ben Békéscsaba kútjainak fúrásaira is. Zsigmondy Béla az 1883-ban a leszakadt Po-híd pillérének alapozási munkáival kapcsolatban is adott szakvéleményt, mint a talajfúrások különleges szaktekintélye.

A Zsigmondy cég 1893-ban és az azt követő években is megőrizte vezető szerepét. Aki egészen biztosra akart menni és alapos munkát kívánt, az Zsigmondy Bélához fordult, hiszen a leggondosabban készült kutak az Ő keze alól kerültek ki.

A Nagy András János kút (átadása: 1884)

A kútfúráson kívül nevéhez fűződik az Erzsébet-híd alapozását előkészítő talajkutatási fúrások, a Balaton-tófenék lerakódásának tudományos tanulmányozása. Munkájának külön körét jelenti a szénkutató fúrások, melyek közül az elsőt 1890-ben Mátranovákon mélyítette. Szegeden 1906-ban fúrt kutat. 1911-ben jórészt a Zsigmondyaknak köszönhetően az országban már körülbelül 3000 kút volt.

Zsigmondy Béla szakmai nagyságát jellemzi, hogy 1915-ben kinevezték középítési tanácsossá. A Mérnöki Kar részéről megnyilvánult elismerést egy hónappal sem élte túl, 1916. július 12-én életének 68. évében elhunyt. A Kerepesi temetőben, édesapja Zsigmondy Pál mellé temették a családi sírboltba. Zsigmondy Béla hazánk legkitűnőbb mélyfúró mérnöke, nevét külföldön is becsültté tette. Hódmezővásárhely örökké hálás lesz, hogy a nagy járványok idején az Ő kútjából jutott először egészséges ivóvízhez a lakosság.

Harmat Péter

Felhasznált irodalom: 

• CSATH BÉLA vasdiplomás bányamérnök: "A Zsigmondyak szerepe a Magyar vízkutatás és fúrás történetében" c. munkája, amely 1983-ban jelent meg.