Harmat Péter és Harmat Árpád helytörténeti blogja

Tisza István és Somogyi Béla

2017. június 16. - Harmat Árpád Péter

Számtalan városban történtek 1989 után utca átnevezések, sőt napjainkban sem ritka az ilyesmi. Valahol érthető is az egész, hiszen az előző rendszer - a diktatórikus berendezkedés - ikonjai nem maradhatnak érvényben azt követően, hogy a rendszerváltással új értékrendet választott az ország. Néha érdekes az utcanév csere, és lehetőséget ad  plutarkhoszi életrajz párhuzamok megvonására. Így van ez Hódmezővásárhely estében is, ahol nem régiben a Somogyi Béla utcanevet cserélték le Tisza Istvánra. Nézzük, mi jellemezte a két közéleti személyiség életútját, anélkül, hogy bármi módon is ítélkeznénk, vagy pro- és kontra véleményt mondanánk történelmi szerepükről. 

tisza_somogyi.jpg

Mindketten - Somogyi és Tisza is - értelmiségiek voltak (egyikük tanár, másikuk jogász), mindketten hittek abban, hogy tudnak javítani hazájuk körülményein, mindketten vallottak bizonyos eszméket (melyek egymás tökéletes ellentétei voltak) és végül életük végén - mégpedig az 50-es éveikben - mindkettőjüket gyilkosok lőtték le, gyáva és aljas módon (Tisza István 1918 október 31-én zuglói villájában, Somogyi Bélát pedig 15 hónappal később a pesti Megyeri csárda közelében).

Somogyi Béla

Somogyi Béla a kiegyezést követő évben, 1868-ban született, mint az Osztrák-Magyar Monarchia polgára, mégpedig az osztrák határ közelében fekvő, dunántúli Halastón. Falusi tanítónak készült, de 27 évesen érdekelni kezdte a közélet, a politika világa és az újságírás is. Nem volt még 30 sem, mikor már a Népszavában is megjelentek cikkei. Írói tehetsége gyorsan nyilvánvalóvá vált, így 1897 –ben már ő lett a baloldali irányultságú lap főszerkesztője. Közben azonban a pártpolitikai ellentétek kereszttüzébe került a Népszava, így Somogyi Béla úgy döntött: inkább visszatér eredeti foglalkozásához és újra a tanítással foglalkozik. Munka mellett – melyet a főváros egyik külvárosi iskolájában végzett – a tanítói diploma mellé, a tanári oklevelet is megszerezte. Azonban a közélet továbbra is érdekelte és félállásban a Népszava munkatársa lett újra, sőt a Tanítók Szabad Egyesületének is elnöke lett. Ez utóbbi szervezetnek saját lapot készített, Új Korszak néven.

Közben a történelem viharai megtépázták Magyarországot: 1914 -ben kitört az első világháború, a magyar ifjakat a frontra vitték. (Hódmezővásárhely 1914 és 1918 közt 15 ezer katonát adott a hazának, közülük 2800 -an soha nem tértek haza.) Az ország 1916 -ra kivérzett: hatalmas lett a munkanélküliség és a nyomor. A népnek elege lett a háborúból, a többség békére vágyott. 1917-ben fellángolt a belpolitikai harc is: egyik oldalon a Tisza István vezette jobboldali, konzervatív erők álltak – akik nem akartak általános választójogot adni a népnek ellenben folytatni kívánták a háborút - míg a másikon a választójogi harcot zászlajukra tűző, háborúból kilépni akaró pártok sorakoztak Károlyi Mihály gróf vezetésével és a baloldaliak támogatásával.

Somogyi Béla egyértelműen Károlyit segítette, és amikor 1918 októberében az őszirózsás forradalom során Tisza Istvánt lelőtték és Károlyi került az ország élére, Somogyi államtitkári kinevezést kapott (közoktatásügyi államtitkár lett). Károlyi azonban 4 hónap után megbukott, jött a kommunista diktatúra (tanácsköztársaság), amiben már Somogyi nem kívánt részt vállalni. A tanácsköztársaságot antant parancsra leverte a román hadsereg, Somogyi pedig Kun Béláék bukása után újra visszatért a Népszavához, mint újságíró.

A Horthy vezette ellenforradalom 1919 őszén teljes fordulatot hajtott végre Magyarországon: a hatalom újra a jobboldali, nemzeti-konzervatívok kezébe került és megkezdődött a baloldaliak, kommunisták üldözése. Az ellenforradalom első időszaka 1919 szeptembere és 1920 tavasza közt a fehérterror hónapjait hozta. Somogyi Béla nem tudta tétlenül szemlélni a különböző tiszti különítmények kegyetlenségeit - a zsidó származásúak, kommunisták, szociáldemokraták üldözését, meggyilkolásait - és cikkeiben élesen bírálni kezdte az ellenforradalmi erőket. A bosszú nem maradt el: 1920 elején az egyik ellenforradalmi szabadcsapat, az Ostenburg-különítmény elhurcolta, mégpedig kollégájával, Bacsó Bélával együtt. A katonai osztag, melyet egyébként egy bizonyos Kovarcz Emil főhadnagy vezetett (aki később, 1944 őszén a nyilas-kormány egyik minisztere lett) a Conti utcai szerkesztőségből hazafelé induló újságírókra a Blaha Lujza tér közelében csapott le. Elfogták, brutálisan megverték és megkínozták őket, majd feltételezhetően valahol a  Megyeri Csárda közelében agyonlőtték mindkettejüket. Somogyi és Bacsó holttestét Újpest határában dobták a Dunába. Somogyi ekkor alig 51 éves volt. Temetésén százezrek vettek részt. A felháborodás dacára Horthy Miklós nem kívánt komolyabb hivatalos vizsgálatot és felelősségre vonást az ügyben, a tettesek büntetlenül megúszták Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkolását.

somogyi_tisza.jpg

Tisza István

Tisza István életútja tökéletes ellentéte mindannak, ami Somogyi Bélát jellemezte. Míg Somogyi egyszerű, szegény, vidéki családban nőtt fel, addig Tisza egy miniszterelnök gyermekeként, jó nevű Nyugat-európai egyetemeken tanulhatott. Berlinben, Heidelbergben és Budapesten végezte jogi és közgazdasági tanulmányait, majd politikatudományokból doktorált. Fiatalon öt évig a család Bihar vármegyei, geszti birtokán gazdálkodott. 1886-tól a Szabadelvű Párt programjával képviselő, 1897-ben nagybátyja, Tisza Lajos grófi címét a király ráruházta. A Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank elnöke, több részvénytársaság igazgatósági tagja volt.

Tisza 1903 őszétől lett először Magyarország miniszterelnöke. (Tisza Istvánról és édesapjáról, Tisza Kálmánról bővebb cikkem olvasható a tortenelemcikkek.hu oldalon.) Első politikai intézkedései közé tartozott II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala,  az 1904. áprilisi országos vasúti sztrájk kemény kezű leverése és a házszabály revízió, amivel megtörte az ellenzéket a parlamentben. Később, 1906 és 1910 közt az ellenzék kezébe került a hatalom, Tisza így ezekben az években a főrendi ház működésében vett részt.

Aztán 1910. február 19-én Tisza visszatért a hatalomba, megalapította a Nemzeti Munkapártot, mely győzött is az az évi júniusi választásokon. Innentől a szigorúan konzervatív gróf 8 éven keresztül, egészen 1918 őszén bekövetkező haláláig a hatalom valódi birtokosa lett Magyarországon, akkor is amikor épp nem ő töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Közben 1912. május 22-én Tisza Istvánt választották a képviselőház elnökévé. Tisza ellene volt az általános választójog bevezetésének, mereven ragaszkodott az Ausztria mellett maradáshoz és kemény kézzel uralta a parlamentet is. Több ízben is a rendőrséggel vezettette ki a kormányzati politika ellen tiltakozó, dühöngő, lármázó ellenzéki képviselőket. 1913. június 7-én ismét Magyarország miniszterelnöke lett.

Alig néhány hónappal az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet előtt is a Szerbiával szembeni kemény fellépés híve volt, a merénylet után viszont – egyedüliként a Monarchia vezetői közül – sokáig ellenezte a háborúba való beugrást. Ugyanakkor 1914 őszétől – mikor már megkezdődtek a harcok - a Monarchia erős embereként” mindvégig kitartó támogatója volt a világháborúban való részvételnek, melyet a kormányzó pártok és kezdetben a közvélemény többsége is támogatott. A háború előrehaladtával egyre erőteljesebbé vált reformtörekvésekkel – a választójog kiszélesítésével és a szociális reformokkal – mereven szemben állt. Mivel ellenezte a Ferenc József halála után 1916. december 30-án trónra lépett IV. Károly király mérsékelt reformokkal kísérletező politikáját, 1917. május 23-án az uralkodó felszólítására benyújtotta lemondását. 

Az első világháború előtt és alatt Tisza István neve sokak számára a dualizmus és a háborús politika jelképévé vált. Emiatt négy merényletet követtek el ellene, amelyből az utolsó halálos kimenetelű volt. A Pesti Hírlap tudósítása 1918. november 1-jén: „A véres szabadságnak áldozatul esett gróf Tisza István”. 

„A Hermina út 35. szám alatti villában, a gyilkosság délelőttjén egy katonatiszt és egy polgári ruhás férfi jelent meg. Bebocsáttatást kértek. Tisza dolgozószobájában fogadta őket. - Mit óhajtanak? A civil válaszolt: - Ön rejtegeti azt a disznó cseh ügyészt, aki a vádat képviseli ellenem? - Nem rejtegetek senkit sem. – Az idegenek hamarosan eltávoztak… Minden valószínűség szerint csak előzetes kémszemlét tartottak, hogy otthon van-e Tisza, akiről azt híresztelték a városban, hogy nincs Pesten." "Napközben a külső Hermina úton, a villa tájékán sűrű tömeg verődött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István őrizetére rendelt csendőröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra előjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. Tisza kezében revolver volt. A katonák szemrehányásokkal illették: - Öt éve háborúskodunk miattad… Te vagy az oka az ország pusztulásának! – Gazember voltál mindig! – Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert. - Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek! - Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szőke ember. - Nem teszem! - Álljanak félre a nők! - Nem állunk. Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert. - Na, hát mit akarnak? - Maga az oka a háborúnak! - Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka. - Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte! - Nem én vagyok az oka! - Álljanak félre a nők! Semmi válasz… - Maga hozta ránk ezt a szörnyű vészt, most itt a leszámolás… Három lövés dördült. Tisza előre bukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte. - Végem van, – mondotta Tisza, ennek így kellett lennie. A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják.”

A bejegyzés trackback címe:

https://vasarhelyilokalpatriotak.blog.hu/api/trackback/id/tr2812600805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.