A Hódmezővásárhely városháza 1970-es toronytüzével, a Lokálpatrióták Facebook Csoportja, 2014. június 21-én foglalkozott. Sajnos akkor nem mentettük el ezt az anyagot a Lokálpatrióták BLOG-jában, /elveszett/ ezért ezt most pótoljuk. A téma sokakat érdekelhet, hiszen Hódmezővásárhely egyik legfurcsább eseményével foglalkozik, mely évtizedeken keresztül gondolkodtatta el a lakosságot. Az új vásárhelyi generációk pedig talán nem is hallottak még az egész történetről.
Rendkívüli tűzesetek sokkolták Hódmezővásárhely lakosságát, 46 évvel ezelőtt, amikor fél éven belül kétszer is leégett a városháza tornya, illetve a díszterme teteje. A korabeli szóbeszéd a tanácsháza tornyát díszítő és a kommunista hatalmat jelképező vörös csillagokat tette felelőssé a tűzesetekért.
A drámai eseményekről készült fotókból, az Emlékpont munkatársai állítottak össze egy kamara-kiállítást, amelyet 2014. szeptember 2-án lehetett megtekinteni a Hódmezővásárhely városháza dísztermének előterében. 1970 szeptember 4-én 17 óra 30 perckor több, a Kossuth téren álló polgár észlelte, hogy füst gomolyog és lángok csapnak fel a városháza tornyának kupolájából, majd Polcz Emil titkárságvezető, a postáról megpróbálta értesíteni a tűzoltókat.
A tűz megfékezését több, nem várt akadály is hátráltatta:
- A tűzoltókat csak késve tudták értesíteni, a kézi távbeszélős kapcsolás nehézségei miatt.
- Hiába vonultak ki legmagasabb riasztással a tűzoltók, nem volt elég magas gépjárművük a tűzfészek eléréséhez, meg kellett várniuk, hogy Szegedről megérkezzen egy létrás kocsi.
- A toronyban akadályba ütköztek, a padlásra vezető, a nagy hőtől vörösen izzó csapóajtóba, amelyet 20 percig kellett locsolni, mire 1/3-ad részig ki bírták nyitni.
- A tűzoltó kocsi vízvételezésével is voltak gondok, a strandfürdőről kellett ezt megoldani.
A hivatalos jegyzőkönyv leírja, hogy Sajti Imre, - az akkori elnök - két munkatársával poroltókkal próbálták megfékezni a tüzet, de ők is csak a padlásig jutottak el. A tanácsi dolgozók vödrökkel a kezükben figyelték, nehogy meggyulladjon a függöny, vagy a bútor és egyéb faszerkezet. Végül 19 óra 10 perc volt, amikor sikerült a tüzet eloltani, de a teljes oltási munka, csak 19 óra 45 percre fejeződött be.
A tűz nem csak a toronysisakot semmisítette meg, hanem a városháza harangját és szerkezetét is megrongálta. A sérült harangot helikopterrel emelték ki a városháza csonka tornyából, és a Kossuth téren lett kiállítva, emlékeztetőül erre a szomorú eseményre.
Az új harangot, ugyancsak helikopterrel emelték a helyére. A tűz okaként a szakértői vizsgálat, az elektromos hálózat elhasználódott transzformátorát jelölte meg, amely - valószínűsíthetően – a vörös csillagok díszkivilágítását látta el. 1970 szeptember 4-től alig telt el fél év, és ismét füst gomolygott a csonkán álló vásárhelyi városháza tornya mellől.
1971 március 5-én délután 5 óra 45 perckor ismét nagy erőkkel vonultak ki a tűzoltók, és a katonák. A díszterem és a lépcsőház feletti tetőzetről lángok csaptak fel.Később a terem mennyezete nagy robajjal omlott rá a padsorokra. A jelentős anyagi kárt enyhítette az a tény, hogy a muzeális és várostörténeti jelentőségű festményeket és egyéb tárgyakat még időben kimentették.
Ez az oltás is jelentős nehézségekbe ütközött, ugyanis a rendkívüli hidegben megfagyott az oltóvíz. Ezt a tüzet is, vélhetően elektromos zárlat okozta. Mindkét tűzeset sokáig beszédtéma volt Hódmezővásárhelyen, hiszen szinte az egész város látta a torony lángolását. Azonban a korszak viszonyaira jellemző módon a korabeli sajtó „eldugva”, a hátsó oldalakon kis hírként számolt be a rendkívüli eseményről.
A városháza tűzeseteinek szerkesztésében – sajnos azóta már elhunyt – Hegedűs Imre barátom és csoporttársam, nyújtott nagy segítséget.
Harmat Péter
Hódmezővásárhely, 2016. május 6.
