A lokálpatriotizmusnak szerves része, hogy vigyázunk környezetünkre, becsüljük, tiszteljük értékeinket, szeretjük tájainkat, óvjuk legszebb parkjainkat - erdeinket és ezek tisztaságára is nagyon ügyelünk. Hiszen a miénk, a mi múltunk és gyermekeink jövője ez az egész ami körülvesz bennünket; a város, a vidék, a sok szép zöld övezet. Engem legalábbis így neveltek és azt a példát láttam otthon, hogy édesapám mindent megtesz mindezért. Ma én törekszem arra, hogy kisfiam is így nevelkedjen. Szokásossá váló sétáink, barangolásain egyikén azonban a Kása erdőben járva elszomorodtunk: 50-ig jutottunk a számolásban az eldobott műanyag flakonokat illetően. 

Pedig az erdő amúgy gyönyörű, rengeteg a kihelyezett madáretető, a zöldellésnek induló fa, a rendezett kis-ösvény. De nagyon elrontja az összképet a tucatszám eldobált szemét. Amikor erről beszélgetek Kornéllal, türelmesen magyarázom neki:

" ... Az eldobott műanyag, fém és mesterséges anyagból előállított szemét nem bomlik el a természetben, hanem évekig elcsúfítja azt. A műanyag üdítős flakon, a fémdobozos sör vagy energia ital kiürült és elhajigált doboza, alumíniumos csomagolású egyéb élelmiszer tasak vagy tubus mind ott maradnak az erdőben. Az almacsutka, banán-, vagy narancshéj eldobása sem illendő, de ezek legalább lebontódnak."

Érdekes elgondolkodni azon, hogy vajon az emberek hány százalékában van környezettudatosság és az ifjabb generációk képesek e megérteni, hogy a szemeteléssel jövőjük környezetét rongálják. Persze sokan próbálják megtenni, amit tudnak és nem szemetelnek, illetve rászólnak azokra, akik eldobálnak mindent. Én ma elmagyaráztam a lényeget a gyerekeimnek, majd összeszedtük azokat a flakonokat, amelyeket tudtuk és megírtam ezt a posztot is. De igyekszem a tanításba is "becsempészni" a tanulságot, mert a történelem tárggyal szerencsém van, hiszen könnyen kapcsolható a természet szeretetéhez. Hiszen tényleg olyan szép helyen élünk. Illusztrálásul egy kép a Kása-erdő széléről:

Pihentető sétákat, jó kikapcsolódást, nyugalmas hétvégét és örömteli tavaszvárást kívánok minden lokálpatriótának.

Harmat Árpád Péter