A Magyar Országgyűlés 2017 október 3 -án fogadta el azt a határozatot (140 igen és 22 tartózkodás mellett), mely Csongrád megye nevét Csongrád-Csanád névre módosította, mégpedig 2020 június 4 -től (a trianoni diktátum aláírásának 100. évfordulójától kezdődően). A döntés történelmileg indokolható, eszmeileg pedig érthető, hiszen a Trianonban szétszakított Magyarország egyesítésének és összefogásának vágyát szimbolizálja. Tekintsük át a történelmi múltban gyökerező okokat.

A vármegyék száma történelmünk során folyamatosan változott. Államalapító Szent István királyunk időszakában 48 vármegye létezett, Kossuthék idején 49 vármegye követei ültek az alsóházban, a dualizmus végére (1918) pedig már 63 vármegye (+ Fiume körzet) alkotta a magyar közigazgatás alapját.

Csanád vármegye évezredes múltra tekint vissza, hiszen 1028 -ban jött létre, amikor az István hűségére tért (korábban Ajtonyt szolgáló) Csanád vezér a nagyőszi csatát követően, Ajtonyt legyőzve, közigazgatási egységgé szervezte a területet. Csanád a hűségéért ispáni rangot kapott és ő lett a megye névadója is. Ekkoriban Csanád vármegye hatalmas országrészt foglalt magába: mélyen elnyúlt Szegedről keletre és délre is, része volt a mai Csongrád és Békés megyék egyes területei mellett Torontál, Temes, Arad, Krassó illetve Keve vidéke is.

Csongrád vármegye is ősi eredetű, Szintén István korában jött létre, Ajtony legyőzését követően. Eredetileg messze délre is lenyúltak bizonyos részei. Legfontosabb települései közül Szeged, már egy 1183 -ben kelt oklevélben említésre kerül Ciggedin néven, mint a Maroson zajló sókereskedelem legfontosabb állomása. A két megye: Csanád és Csongrád egymás mellett virágzott évszázadokon keresztül, ám számtalan határmódosuláson estek át.

Megyerendezések:

A megyék szempontjából fontos szakaszhatárt jelentett a Kiegyezés (1867) és az azt követő 1876 -os megyerendezés, amikor megszüntették a különleges státuszú kerületeket és a vármegyéket tették a közigazgatás kizárólagos alapformájává. Erről az 1876. évi XXX. törvénycikk rendelkezett, melyben a vármegyék száma 58 -ról 63 -ra változott. A dualizmus korának vármegye-listáját tanulmányozva láthatjuk, hogy abban  szerepelt egyszer Csongrád-megye (Szentes központtal) és külön Csanád vármegye is. (Makó központtal) Csanád vármegye egyrészt tartalmazta Makó körzetét, másrészt a mai Békés megye dél-nyugati "sarkát" a Csanádapáca - Kevermes vonalig, vagyis benne volt Csanádapáca, Mezőkovácsháza, Battonya, Mezőhegyes, Kunágota is (de Tótkomlós, Orosháza már nem). Parányi, alig 1715 km2 -es kis megye volt (összehasonlításul: a mai Csongrád megye területe 4261 km2).

Az 1876 -os megyerendezés egészen az 1918 -as esztendőig maradt érvényben, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával, majd 1920 -ban a trianoni békediktátum megszületésével teljesen új közigazgatási rendszert hoztak létre. Az új rendszert az 1923 -as rendezés iktatta törvénybe az 1923. évi XXXV. törvénycikk alapján. A jogszabály II. fejezete hét közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegyét hozott létre 17 korábbi vármegye területeiből. Az ország egésze pedig 25 vármegyére tagolódott. A törvény alapján megszületett: "Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye", melynek székhelye továbbra is Makó maradt, de a határok némileg módosultak, hiszen a hazánktól Trianonban elvett és a szomszédos országoknak juttatott Torontál és Arad vármegyékből parányi nálunk maradt területeket is betagolták a Makó központú, hosszú nevű csanádi vármegyébe.

Később az első, majd második bécsi döntések (1938, 1940) módosították az országhatárokat, de Csanád vármegye határai nem változtak jelentősebben. Aztán következett a második világháború, melynek frontjai végigsöpörtek rajtunk és szovjet-hatalmat hoztak a magyarság számára. A határok visszatértek (apró korrekciókkal) a trianoni határvonalakra, a Csanád, Arad Torontál megyenév pedig 1945 -ben egyszerűen csak Csanád vármegyére rövidült. Később, 1950 -ben egy jelentősebb megyerendezés teljesen átalakította a közigazgatási területeket.

A vármegye megnevezés helyett egyszerűen megye lett az alapegység a közigazgatásban és 25 helyett csak 19 lett kialakítva. Törvényi hátterét több jogszabály alkotta: 1949. évi XX. törvény, 1949. évi XXVI. tv. és 4 BM rendelet. Az 1950 -es megyerendezés megszüntette Csanád vármegyét, melynek egy része Békés, másik része Csongrád megyékbe lett betagolva. A makói, a központi és nagylaki járások (utóbbinak csak egy része) Csongrád megyéhez kerültek, Torontál egykori része, a mezőkovácsházi járás és a battonyai járás pedig Békésnek jutott.

Trianon rengeteg mindent vett el tőlünk, például egykor hatalmas és virágzó történelmi vármegyéinket: a térséget illetően Torontál, Arad, Csanád legnagyobb részeit is. A napokban megszületett országgyűlési döntés újra használatba hozza legnagyobb múltú déli vármegyénk, Csanád nevét, nem engedve annak elfeledését és némi eszmei kárpótlást (sőt gyógyírt) adva örök időkre történő elvesztéséért. A döntésnek van tehát történelmi alapja, ráadásul a mai Csongrád megye egy jelentős része, Makó központtal ténylegesen is Csanádhoz tartozott.

A Csanád nevet hordozó Dél-magyarországi települések napjainkban is tartják egymással a kapcsolatot (lásd a képet). Zárásul megjegyezném: talán sokak számára érthetetlen az Országgyűlés október harmadikai döntése, ám ha történelmi szempontból - és a múlthoz való viszonyulásunk, hagyományaink, egykoron hatalmas országunk szeretetén keresztül - nézzük, akkor nagyon is megindokolható és érthető lépés volt, amit történészként, történelemtanárként csak üdvözölni tudok.

Harmat Árpád Péter

Ha tetszett a poszt és érdekel Vásárhely története csatlakozz FB közösségünkhöz!

Megjelenés: Promenád (2017.10.05.)