Éledezik a természet a vásárhelyi Kása-erdőben. Vége a télnek, a fák újra zöldülnek, az őzek előmerészkednek és a város "tüdejének" mondott terület újra életre kel. Gyönyörű most is, mint mindig. Persze elfogult vagyok, hiszen itt nőttem fel, közvetlenül az erdő szélén, az Ipoly utca - Liget sor találkozásánál. Gyerekként bejártam néhányszor, ma pedig kisfiamat hoztam el ide. Élveztük a túrát, és közben megmutattam neki az egykori úttörőtábort is. Nincs már ott szinte semmi, a növények teljesen birtokukba vették.

Szinte hihetetlen, de a 80-as években - mesélem 7 éves fiamnak - itt nyüzsgő tábor működött. A város tulajdonában, úttörő-, majd ifjúsági tábor volt itt és a nagy állami vállalatok előszeretettel tartottak itt különböző rendezvényeket. Emlékszem, 8-10 évesen milyen gyakran volt itt megszervezve például az építők napja. Óriási volt a felhajtás: evés-ivás, játékos versenyek, konyha, szabadidős programok zajlottak. Az ifjúsági tábor fénykorában jól felszerelt létesítménynek számított. Emlékszem: jól karbantartott betonút vezetett ide, az erdő szélétől kb. 300 méterre befelé, egészen a bejáratig, ahol sorompó fogadta az érkezőket rendes kapus bódéval. Volt itt több épület, konyha és egy legalább 100 ember befogadására alkalmas szín (tető alatti beton placc). 

A nyári szünet idején nagyon sok gyereket hoztak ide, különböző programokra. Emlékszem, mikor tanárok vezetésével csapatostól érkeztek annak idején. Ott mentek el épp a házunk előtt rendszeresen. Aztán nem tudom pontosan mikor, de valószínűleg a rendszerváltás időszakában (talán 90-92 körül) egyszer csak vége lett az egésznek. A tábor nem működött tovább, kihaltak lettek az épületek, melyeket aztán le is bontottak.

A montázs: Kővágó Zsolt képeiből készült

Megszűnt minden "élet" és a növényzet benőtte teljesen. Ma úgy ahogy gondozzák, ennek nyomai jól láthatóak, de akkor is szomorú látványt nyújt, főleg azok számára, akik látták fénykorában is. Kisfiamnak sokat meséltem a múltról, a gyermekkoromról, az ifjúsági táborról és az erdőről. 

Mindenkinek ajánlom az erdei sétát, főleg szép időben. 

Harmat Árpád Péter