Ma, nemzeti ünnepünkön, március 15 –én, a Kossuth téren ünnepség zajlott az 1848/49 – es eseményekre emlékezve. A katonazenekar, néptáncosok és huszárok emelték a megemlékezés fényét. Miközben a beszédeket hallgattuk, néhányunkban felidéződött történelmünk. Azokra az időkre gondoltunk, amikor városunk átélte azokat a bizonyos, 169 évvel ezelőtti napokat.

Az 1847/49-es szabadságharc során Kossuth Lajos, mint az Ausztriával szembeszálló magyar vezetés első embere (és az OHB elnöke), második toborzóútján, 1848 október 3 -án jutott el Hódmezővásárhelyre. Ekkor a Csongrád - Szentes – Szegvár útvonalon érkezve lépte át városunk határát azért, hogy az embereket harcra, kitartásra lelkesítése bírja és a fiatalokat harcba szólítsa. A hadi-események ekkor már javában zajlottak: túl voltunk a horvátok támadásán (pákozdi csata) és számítani lehetett arra, hogy az osztrák császári sereg  néhány hónapon belül elözönli a Dunántúlt. (Erre a támadásra végül 1848 december 14 -én került sor.) Kossuthnak és a hazának katonákra volt szüksége.

A városunkba érkező későbbi kormányzó kíséretéhez tartozott Jókai Mór, Egressy Gábor színész és Csernátony Lajos, Kossuth titkára és a Márczius Tizenötödike lap újságírója. Az ő feljegyzéseiből tudjuk: esős és rossz időben érkeztek a városba. Vásárhelyen aznap délelőtt az eső ellenére hatalmas, 20 ezres ünneplő tömeg fogadta az ország első emberét. Kossuth beszéde sajnos nem maradt ránk, (toborzóútjáról csak szegedi beszéde maradt meg) de a szegedit alapul véve valószínűleg a lelkesedő tömeget méltatta és a hazát fenyegető veszélyt ecsetelhette. Beszéde nyomán 20 bátor vásárhelyi fiatal vállalta a 4 éves honvédszolgálatot.

Később, 1848 október 12-én városunk fiai már a harcokban is részt vettek: a délvidéken küzdő vásárhelyi nemzetőrök Óbecse és Törökbecse térségében részt vettek a Szeged ellen irányuló szerb offenzíva visszaverésében. Bátorságuk és kemény helytállásuk öregbítette Vásárhely hírnevét. Később a vásárhelyi nemzetőrök 1849 április 29-én a délvidéki IV. hadtest Perczel Mór vezette 2.hadosztályának részeként Melencénél sikeresen verték vissza a Szeged felé támadó szerbeket. Egy hónappal később május 26-án az 1. hadosztály 5. dandárával vettek részt a perlaszi csatában. Az ütközet ugyan sikertelenül végződött, de a vásárhelyi nemzetőrök hősiesen harcoltak.

A szabadságharc végén a magyar fősereg és a kormány (július 8 és augusztus 1 közt) Szeged térségében tartózkodott, közel Vásárhelyhez. Majdnem 40 ezer katona állomásozott ekkor Szegeden, 17 ezer pedig Vásárhely közelében. A hatalmas mennyiségű embertömeget jórészt Vásárhely etette: naponta 4 ezer kenyeret szállított át Szegedre. A szőregi vereség után a seregek elhagyták a régiót. Vásárhelyre 1849 augusztus 3-án este 9 órakor Franz Schlik altábornagy serege vonult be. Minden házon fehér zászló lengett, a város behódolt – hisz tanult Csongrád sorsából, melyet július végén felgyújtottak a császáriak.

Harmat Árpád Péter