194 éve született Pozsonyban Zsigmondy Vilmos bányamérnök, a magyar kútfúrás atyja! Zsigmondy Vilmos a Magyar Tudományos Akadémia tagja és Zsigmondy Bélának - Hódmezővásárhely első artézi kútját létrehozó gépészmérnöknek - a nagybátyja volt.

Zsigmondy Vilmos hatgyermekes pozsonyi polgár-családban született. Édesapja köztiszteletben álló iskolaigazgató volt, de sajnos nagyon korán elhunyt. Vilmos idősebb fiú testvérei korán dolgozni kényszerültek, hogy a fiatalabbak tanulni tudjanak. Zsigmondy az iskoláit Szakolcán, Komáromban és Pozsonyban végezte. Élete ifjúságát épp a reformkori Pozsonyban tölthette, ahol akkoriban jelentős országos események zajlottak. Láthatta és hallhatta például Kossuth és Deák beszédeit az országgyűléseken, sőt aktív szerepet is vállalt az Országgyűlési Tudósítások másolásában. A család papi vagy tanári pályára szánta, ám a fiatal Zsigmondy Vilmos kifejezetten műszaki érdeklődésű volt és a gépek érdekelték. Ennek megfelelően az ország legrangosabb műszaki iskolájában kezdte meg felsőfokú tanulmányait, mégpedig a Selmecbányán működő bányatiszt-képző iskolában. Itt 1842-ben, alig 21 évesen szerzett kitüntetéssel bánya-, és erdőmérnöki végzettséget.

Később, 1843-ban a felvidéki - Pozsony közelében fekvő - Szakolcán kezdett el dolgozni, a bányamérnöki hivatalban. Itt gyorsan felismerték tehetségét és szorgalmát így alig egy év után már egy bánya vezetésével bízták meg. 1844-ben Bécsben helyezkedett el, ahol a magyarországi bányák felügyeletét is ellátó császári és királyi központi bányaigazgatóságon dolgozott. Életének ebben a szakaszában mérnöki érdeklődése az akkoriban kezdődő és még nagy lehetőségeket tartogató vasútépítések felé irányították. 1846-ban, a Császári és Királyi Osztrák Államvasutak alkalmazásába került. A vasút szolgálatában, egy külföldi tanulmányútján jutotta el Stájerországba és Csehországba, illetve Sziléziába. Idővel azonban mégis csak visszatért a „bányák világába”, és az ország túlsó végébe került, a délvidéki Krassó-Szörény vármegyében lévő Resicára, ahol egy kőszénbánya megnyitását felügyelte. Közben a történelem szele is megérintette Zsigmondyt: az 1848/49-es szabadságharcban a resicai ipari központban ágyúöntéssel bízták meg. Idővel valóságos fegyvergyártást bíztak rá: ágyúk mellett kard-, szurony- és bombagyártást is felügyelt. Tevékenységéért később, a szabadságharc leverését követően az osztrák hatóságok felelősségre vonták. 1849 novemberében hat év várfogságra ítélték és Olmücbe küldték. Ám Resica polgárai közbenjártak érdekében és alig egy év után 1850 nyarán kegyelmet kapva szabadulhatott.

Bányászati munkássága

Kiszabadulása után egy Sárisáp község közelében lévő kőszénbányában kapott vezető beosztást, Sándor Móric gróffal együtt dolgozva. (A bánya a gróf tulajdonába tartozott.) Még nem volt 40 éves sem, mikor úgy döntött: Pesten saját vállalkozásba kezd. Részt vett az 1861. évi országbírói és aktívan közreműködött a bányajogra vonatkozó elképzelések törvénytervezetbe foglalásában. A kőszén szabadon történő kutatását és kitermelését szorgalmazta, amit a bányatörvény hatályba lépéséig a földesúri jogok korlátoztak.

Zsigmondy Vilmos kútfúrásainak kezdete

Épp 40 évesen kezdett el foglalkozni a kutakkal illetve a források és földalatti vizek viszonyaival, jellemzőikkel, felkutatásával. Ezt a kutatómunkát hamarosan a gyakorlatban is érvényesíthette, ugyanis 1865-ben Harkány község területén egy 38,7 méter mély artézi kúttal sikerült a szabadon elfolyó hévizet teljes mennyiségében összefogni és hasznosítani. Ez volt élete első artézi kútja. (Az artézi kutak nevüket onnan kapták, hogy Európában az első ilyen kutakat Franciaországban, Artois. grófságban fúrták 1126-ban.)

Zsigmondy határozott elméletet dolgozott ki a hőforrások feltárására és hasznosítására. Ezt 1867-ben a margit-szigeti kutak megépítésével bizonyította. Itt az egyik fúrása már 119,5 méter mélyre jutott le a József főherceg tulajdonában lévő területen. A margitszigeti kút 1500 m³ vizet adott naponta, magas kén, szénsav kalcium és magnézium tartalommal, a kivitelezést meglátogatta maga a császár és király is.

A magyarországi kútfúrás atyja

Zsigmondy Vilmos a délvidéki Lipiken Pozsega vármegye pankráci járásában (Horvátország) 1868 és 1870 között egy 234,6 méter mély fúrást épített ki, létrehozva ezzel Európa egyik első jódos meleg vizes forrását, amelynek vízhőmérséklete 64 fok volt. Ezt követően Alcsúton 1870-ben egy 183,0 méter mély kút fúrását irányította. Később Nagyváradtól délre Zsigmondy saját költségére egy 47 méter mély kutat fúrt, amelyből napi 17 000 m³ 49 °C hőmérsékletű, gyógyvíznek minősített víz tört fel 1,2 gramm/liter sótartalommal és enyhe radioaktivitással. Itt alakították ki Félixfürdő gyógyhelyét.

Ekkorra már országos hírnevet szerzett magának, részben tudományos munkái kiadását követően. 1865-ben jelent meg „Bányatan” című műve, ami után, 1867-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Később, 1875-ben tagja lett a fővárosi közgyűlésnek és a Közmunkatanácsnak. Nagy mértékben neki köszönhető a fővárosi vízvezetékrendszer megépítése.

1868-ban vállalkozott egyik legnagyobb munkájára. Pesten a Városligetben kívánt hőforrást létesíteni, aminek sikerében sok szakember még 1877-ben is kételkedett. A mélyfúrásos kút a mai Hősök tere közelében lett kiképezve. Zsigmondy 1878-ben a 970,0 méter mély kút fúrását sikeresen befejezte. Ez a kút akkor Európában a legmélyebb fúrások közé tartozott. A munkákat sikeresen befejezve a kút naponta 1200 m³ 73,8 Celsius fokú vizet szolgáltatott. Ebből a vízből kezdetben a Nádor-szigeten ideiglenesen kialakított Ártézi Fürdőt, majd később a Széchenyi gyógyfürdőt látták el forró gyógyvízzel (amely csak a század végére készült el). Élete utolsó éveiben Erdély területén kőszéntelepeket kutatott (Petrozsényben), majd a fiumei kikötő építése előtti talajvizsgálati célú fúrásokkal foglalkozott.

Az 1870-es évek végén fellendült vállalkozása irányítását átadta unokaöccsének, Zsigmondy Béla gépészmérnöknek, és csak tudományos és szakértői munkával foglalkozott. Zsigmondy Béla a vállalkozás működésének súlypontját az Alföldre helyezte át, amellyel fellendítette az alföldi települések jó minőségű artézi vizekkel való ellátását.

Zsigmondy Béla

Az Alföld első ártézi kútja Hódmezővásárhelyen létesült. Eredetileg a piactéren (Kossuth téren) állt, nevét az egykori Bakay-házról kapta. Zsigmondy Béla (1848-1916) fúrta 1880-ban. A kút percenként 66 liter vizet adott. Belák János városi főmérnök tervei alapján Áprily János és Sternberg Adolf készítette a négyszögletű medencét, közepére a díszes oszlopot. Az oszlop tetején vasból készített üvegezett petróleumlámpa, az alsó részén négy oroszlánfej látható. 1963-ban lebontották, vize már korábban kiapadt. A centenáriumra újra felállították, a Cseresnyés kollégium előtti kis téren, Harmat Péter mérnök kutatómunkájának köszönhetően.

A vásárhelyi Bakay kút létesítésének körülményeiről a következőket tudta meg Harmat Péter:

"Zsigmondy Vilmost, mint az artézi kutak leghitelesebb szakemberét 1873-ban kérte fel a város, hogy adjon szakvéleményt a Bürgermeister Antal pesti kútfúró mester által 1861-ben fúrt, 430 láb mélységű sikertelen kútra vonatkozóan. A pesti kútfúróval 1860. július 15-én kötöttek vállalkozási szerződést. Zsigmondy Vilmoson kívül még Vigand Edét a debreceni híres kútfúró szakembertől is kértek szakvéleményt. Mindkettőnek az volt a véleménye, hogy ezen a kúton már nem lehet segíteni! Zsigmondy Vilmos, unokaöccsét Zsigmondy Bélát javasolta a városnak, hogy vele fúrasson a város egy új kutat, a használhatatlan kút közelében."

Zsigmondy Vilmos utolsó évei

Utolsó éveiben megérintette a politika szele is: 1875-ben Selmec- és Bélabánya szabad királyi város országgyűlési követévé választotta (a szabadelvű párt programjával). Az Országgyűlésben bányászati kérdésekben véleménye mértékadó volt. Az országgyűlés Pénzügyi Bizottságának tagjává, majd elnökévé választották. A halál 1888-ban, 67 évesen ragadta el. Hamvait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

• [1] Csath Béla: A bányászat és kohászat nagyjai
• [2] Wikipédia: Zsigmondy Vilmos