Ma van a víz világnapja! Az ENSZ 47. közgyűlése 1994 -ben március 22 -ét a víz világnapjává nyilvánította. Erre a napra egy olyan városban, mint Vásárhely különösen érdemes odafigyelni (és arról megemlékezni), hiszen városunk történetét "átszövi" és folyamatosan keresztezi a vízzel való kapcsolat.

Először is már a településünk neve utal a város vizes kötődésére, hiszen a köztudottan felszíni vizekben, partokon élő "hód" állat megemlítése - és vélhető gyakorisága a vidéken - a környék középkori, tavakkal, mocsarakkal, árterekkel teli viszonyait tükrözi. Közel van a Tisza, illetve annak holtága Mártély és néhány évszázada a város területe is egy tórendszerrel volt határos. Ez a bizonyos tórendszer - és a XIII. századi terepviszonyok - komoly szerepet játszottak a város határában 1282-ben zajló hód-tavi csata végkimenetelében, amikor IV. László királyunk itt ütközött meg a lázadó kun seregekkel.

Másodszor ki kell emelni, hogy Hódmezővásárhely egyik legjelentősebb építménye, a 3 km hosszú városfal 1879 és 1881 közt felépülve éppen az árvizek ellen készült. A megépítését az 1879-es nagy szegedi árvíz generálta, mely óriási pusztítást okozott a környéken. A fal megépítéséhez szükséges téglát a Kovács-téglagyárban gyártották. A falon keresztül eredetileg összesen négy kocsi (Kaszap, Iskola, ma Szőnyi, Szentkirályi, Szegedi, ma Városház utcai) és kilenc bolthajtásos gyalogos lejárót nyitottak. A fal 1958 óta műemléki védelem alatt áll és a város egyik látványossága.

Végül a víz és Vásárhely kapcsolatában harmadik helyen ki kell emelni: Hódmezővásárhely a XIX. században a kútfúrás egyik legfontosabb települése volt, hiszen az Alföld első kútjai közül többet is itt fúrtak, és országosan elismert kútfúró családok, szakemberek - pl. Zsigmondy Béla - tevékenykedtek városunkban. Megemlítendő a Bakay-kút (átadva: 1880-ban), a Nagy András János kút (átadva: 1884-ben) és a Kolokán kút (1926).

A vásárhelyiek szeretik a Tiszát, nagyon sokan vannak, akik rendszeresen horgásznak, folyamatosan látogatják Mártélyt és a környékbeli kiránduló-, illetve fürdőhelyeket (horgászparadicsomokat). Városunk tehát történelmi és hagyományos kapcsolatban áll a vízzel, a környékbeli folyókkal (Tiszával, Marossal), ami ma a víz világnapján sajátos jelentőséget ad március 22. -nek.

A víz szerepéről Harmat Péter nyugalmazott mérnök írása:

Rettenetes, hogy földünkön 768 millió ember nem jut egészséges ivóvízhez, 2,5 milliárd ember él elégtelen higiéniai viszonyok közepette, megfelelő szennyvíz-elvezetés nélkül. Az ENSZ gyermekalapja, az UNICEF adatai szerint szerint naponta 1400 öt év alatti gyerek hal meg az egészséges ivóvíz hiánya miatt! Sürgősen össze kellene fogni a világ vízügyi és gazdasági szakembereinek, a világméretű probléma megoldása érdekébe! A Világbank adatai szerint 2035-re a globális energiafelhasználás 35 % -kal nő, az energiaszektorok vízfelhasználása ugyanakkor 85 % -kal ugrik meg. A klímaváltozás tovább nehezíti a helyzetet. Egyfelől mind gyakoribbá válnak az aszályok, másfelől meg özönvízszerű esőzések, súlyos áradások fenyegetnek. A kormányoknak - elsősorban a legfejlettebb iparral rendelkezőknek (G20 országoknak) - és az üzleti élet legfontosabb szereplőinek, műszaki szakembereinek sürgős cselekvésére van szükség, hogy megoldási módozatokat ajánljanak! Szűkebb környezetünkben mindannyiunknak fontos feladata az ivóvízzel való takarékosság még akkor is, ha látszólag bőségben áll rendelkezésünkre ez a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen kincs!

Még aktív koromban újságcikkben hívtam fel a figyelmet erre az egyre nagyobb gondot okozó problémára. Gyerekek mehettek a városi VIZMŰ-höz, hogy lássák hogyan kerül a tiszta víz poharukba. Most csak erre telt.

Ha tetszett a poszt keresd közösségünket a Facebook -on is: Vásárhelyi lokálpatrióták

2017.03.22.(9:20)