Egy település fő utcája mindig fontos a lakók számára, mert többnyire a város legrégebbi, legjellemzőbb városrészletét jelenti, melynek története és korábbi elnevezéseinek sora érdekelheti a lokálpatrióta érzelmű lakosokat. Hódmezővásárhelyen is ez a helyzet, amit jelez a napokban zajló internetes párbeszéd és vita (különböző platformokon) az Andrássy út korábbi elnevezéséről. A kérdésben magam is tájékozatlan voltam (bár rögtön felkeltette érdeklődésemet a kérdés: "hogyan nevezhették az Andrássy utat a régebbi korokban"), így segítséget kértem hozzáértőktől: a Levéltár korábbi vezetőitől Szenti Csillától és Presztóczki Zoltántól. Ezúttal is hálás köszönetemet és nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni nekik azonnali segítségükért és tényleg profi hozzáértésükért!

Az Andrássy utca napjainkban. Forrás: wikimedia.org

A Hódmezővásárhely belterületének történeti és jelenkori utcaneveiről egyébként mint Szenti Csillától megtudtam a Szeremlei Társaság 2008-as évkönyvében található Kovács István tanulmánya a legjobb forrás, mely a hungaricana.hu-n is elérhető. Ezt megvizsgálva a következőt tudhatjuk meg Hódmezővásárhely főutcájának korábbi elnevezéseiről: "A város főutcája a Kossuth teret köti össze a Kálvin térrel" [elnevezései a következők]

• 1560 és 1578 között: Nagy utca
• 1851 és 1889 között: Fő utca
• 1890 és 1949 között: Andrássy utca
• 1950 és 1956 között: Sztálin utca
• 1956-ban: Kossuth utca
• 1957-1990 között: Lenin utca
• 1991 óta napjainkban is: Andrássy utca

A felsorolt elnevezésekből nyomon-követhető a különböző politikai berendezkedések változása is városunk történelmében.

A kép forrása egy századforduló-köeli képeslap. Forrás: LINK

Andrássy Gyula gróf egyébként (és itt előbújik belőlem a történelemtanár) valóban fontos szereplője volt országunk történelmének.

Ferenc József császár (ur. 1848-1916) gróf Andrássy Gyulát nevezte ki Magyarország miniszterelnökének 1867 február 17-én, amivel a hosszú évek óta tartó kiegyezési folyamat végső szakaszába lépett. (A miniszterelnöki posztot 1871 november 14-ig töltötte be.) Andrássyt akkoriban csak "szép akasztott férfiként" emlegették császárvárosban. Andrássy bécsi „beceneve” onnan eredt, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején honvédtisztként, majd diplomataként tevékenykedő fiatal arisztokratát 1851-ben, távollétében Haynau halálra ítélte. Az emigráns politikus 1857-ben tért vissza Magyarországra, és hamarosan Deák Ferenc egyik legtehetségesebb segítőtársa lett, így a kiegyezési tárgyalásokon, később pedig a dualista rendszert megalapozó 1867. évi XII. törvénycikk megszövegezésében is főszerepet vállalt. Andrássy Gyula tökéletesen alkalmasnak bizonyult a neki szánt történelmi szerepre, amit – véleményem szerint – leginkább az bizonyít, hogy 1869–79 között Ferenc József őrá bízta az Osztrák–Magyar Monarchia külügyeinek intézését. [Forrás: Rubicon]

Harmat Árpád

Egy ma is látható, régi utcatábla (39-es számú házon), mely még 1949 előtt kerülhetett fel. Presztóczki Zoltán készítette.

Éppen 185 éve született Szeremlei Sámuel magyar történész és református lelkész, aki kiváló történeti munkáival az 1848/49-es eseményeket, illetve a Dél-Alföld és leginkább Hódmezővásárhely múltját dolgozta fel tudományos alapossággal. Munkássága előtt tisztelegve alakult meg Vásárhelyen a Szeremlei Társaság (1991 február 26-án)

Szeremlei Császár Sámuel 1837-ben született a Miskolchoz közeli Gelej faluban (mely napjainkban is csak alig 600 lelket számlál). A gimnáziumot a 42 kilométerre fekvő Miskolcon végezte el, majd az egyházi pályát választotta magának. A teológiát már a "kálvinista Rómában" azaz Debrecenben tanulta. Alig 21 évesen, református lelkészként lett böszörményi rektor, majd 1861-től Makón káplán. Először 1864-ben került Hódmezővásárhelyre, ahol ugyancsak kápláni munkát végzett, de ahonnan hamar külföldi tanulmányútra indult. Később hazatérve, a Debrecenhez közeli Bihardiószegre került 4 esztendőre az ottani lelkész feladatokat elvállalva.

Szeremlei Sámuel másodszor 1871-ben költözött Hódmezővásárhelyre, ahol aztán egész életét leélte és ahol 87 évesen, 1924 november 20-án elhalálozott. Termékeny munkásság jellemezte, számtalan történeti munkát készítve, temérdek kutatással. Eközben egyházi feladatait sem hanyagolta el: a békésbánsági egyházmegye főjegyzője majd tanácsbírája lett (illetve a budapesti zsinat tagja). Később, 1883-ban már a Tiszántúli református egyházkerület tanácsbírája és 1900-tól az egyetemes konvent tagja.

Szeremlei Sámuel irodalmi és tudományos munkásságát is elismerték: választmányi tagja lett a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjává választotta 1908-ban.

A kiegyezés évében, 1867-ben jelent meg két nagyszabású történeti munkája is: "A honvédelmi bizottmány keletkezése és a forradalom kitörése", illetve a "Magyarország krónikája az 1848-49.forradalom idejéről" Később öt kötetben dolgozta fel Hódmezővásárhely 1848-ig terjedő történelmét. A rengeteg kutatáson alapuló munkán 1900 és 1908 között dolgozott. Később, 1909-ben jelent meg egy újabb értékes kutatási anyaga: "Hód-Mező-Vásárhely újabbkori lakossága eredetéről és szaporodásáról"

Újságírással is foglalkozott, cikkei a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, a Debreceni Protestáns Lapban, a Szegedi Hiradóban és főleg a Hódmezővásárhely c. helyi hírlapban jelentek meg.

Domborműve Hódmezővásárhelyen, a róla elnevezett utcában található /Návay Sándor szobrászművész alkotása/ Mellszobra a Bethlen Gábor Református Gimnázium előtti parkban áll. /Stremeny Géza alkotása 1964./ A Bethlen Gimnázium panteonjában 1967-ben adják át a domborművét (mely Oláh Éva szobrászművész alkotása). Az Újtemplom falán látható emléktábláját 1987. szeptember 6-án avatják.

Szeremlei Sámuel munkái:

• Evangyéliumi szabadság. Egyházi beszéd a reformáczio emlékünnepén 1863. nov. 1. a makói ref. templomban. Szeged, 1863.
• Az idők jelei, egyházi beszéd. Uo. 1864. (A makói szegény tanulók ruházatának javára).
• Krisztus követése. Irta Kempis Tamás, latin eredetiből átdolgozta. Uo. 1864. (2. tetemesen jav. kiadás. Bpest, 1867.).
• A honvédelmi bizottmány keletkezése és a forradalom kitörése. Bpest, 1867.
• Magyarország krónikája az 1848-49. forradalom idejéről. Uo. 1867. Két kötet.
• Utazás Sweitz, Franczia- és Poroszország némely vidékein egyház és iskola érdekében. Pest, 1867. (Különny. a Prot. Egyh. és Isk. Lapból).
• A népiskolai kérdésről, különös tekintettel az 1868. XXXVII. t.-czikkre és a magy prot. egyház érdekeire. Uo. 1868-69. (Különny. a Prot. Egyh. és Isk. Lapból).
• Miskolczi Emma emléke. Halotti gyászbeszéd és ima 1871. márcz. 17. Nagyvárad. (Kassay Ignáczczal együtt).
• Valláserkölcsi és társadalmi élet 1848 óta Magyarországon. A magyar prot. egylet által 300 frttal jutalmazott pályamunka. Bpest, 1874. (Kovács Albert szerk. Theol. Könyvtár I.) Online
• Szalai István szentesi ref. lelkész... élete. Szeged, 1879.
• Beszéd a h.-m.-vásárhelyi ref. ó-templom mellett nyugvó régi lelkészek emléktáblája felállításakor. H.-M.-Vásárhely, 1880.
• A makói ref. egyház új templomának felavatásakor tartott egyházi beszéd 1882. nov. 5. Makó, 1883.
• Az unitárius kérdésről. Szózat a h.-m.-vásárhelyi ref. hívekhez. Hódmezővásárhely, 1884.
• Szőnyi Benjamin és a hódmezővásárhelyiek. Rajz az alföldi reformátusság történetéből. Pest, 1890. (Magyar Prot. Irod. Társaság Kiadványa).
• Hód-Mező-Vásárhely története. Sok képpel. I-III. kötet. Bpest, 1900., 1901., 1907. (IV. köt. kéziratban).
• Szabályrendelet a hódmezővásárhelyi ev. ref. egyház temetőiről. Hódmezővásárhely, 1901.
• Javaslat a h.-m.-vásárhelyi ev. ref. egyház rendezése tárgyában. Uo. 1902.
• A hódmezővásárhelyi külkerületi egyházi körök szervezete, rendszabályai és szolgálati utasításai. Szentes, 1906. (Különny. a Hódmezővásárhelyből).
• Emlékbeszéd kurucz fejedelmeinkről... 1906. okt. 27. Hódmezővásárhely, 1907.
• Hód-Mező-Vásárhely újabbkori lakossága eredetéről és szaporodásáról. Budapest, 1909.

A Pro Urbe kitüntetés magas szintű elismerés azoknak, akik éveken vagy évtizedeken keresztül tettek sokat városukért, mégpedig különböző területeken így például a gazdaság, a kutatás, a közigazgatás, az egészségügy, a tudományok, a közoktatás, a környezetvédelem, a kultúra, a műemlékvédelem, a hagyományőrzés vagy a művészetek szolgálatában.

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése “Pro Urbe” (A Városért) kitüntetést adományoz  annak a természetes és jogi személynek, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező közösségnek, aki vagy amely tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult a város anyagi és szellemi értékeinek növeléséhez, vagy a település gazdasági, társadalmi fejlődése, illetve a szellemi élet területén, valamint a lakosság érdekében hosszabb időn át – a Közgyűlés eltérő döntésének hiányában legalább 10 éven keresztül – eredményes tevékenységet végzett.

Idén hárman kaphatták meg ezt az 1980 óta minden évben megítélt díjat: Harmat Péter nyugalmazott mérnök, Dr. Mucsi Imre nyugalmazott egyetemi tanár és (posztumusz) Baranyai Antal sportvezető, sportújságíró. Az elismerést kifejező bronz plakettet mindannyiuknak városunk polgármestere, Dr. Márk-Zay Péter adta át.

Harmat Péter nyugalmazott vízügyi mérnök, a Hódmezővásárhelyi lokálpatrióták közösség létrehozója elsősorban több évtizedes helytörténész munkásságáért, a víztorony, a szennyvíztisztító telep, a strandfürdő fejlesztéséért, a helyi autóskemping kiépítéséért, több, műemlék jelentőségű díszkút helyreállításáért illetve megmentéséért és környezet-védelmi munkásságáért kapta az elismerést. Fiaként magam nevében is megköszönöm díjazását városunk vezetőinek, közgyűlési tagjainak, felterjesztőinek és nagy büszkeséggel gratulálok neki!

Harmat Péter, a Hódmezővásárhelyi lokálpatrióták közösség létrehozója, vízügyi mérnök és helytörténész életútjáról az itt következőkben olvasható rövid, áttekintő életrajz:

Szívből gratulál Harmat Péternek a "Pro Urbe" kitüntetéséért családja és lokálpatrióta közösségének minden tagja!

***

***

 ***

Pro Urbe díjazottak 1980 - 2019

Harmat Árpád cikke

Városunk egyik legkedveltebb helye, sok büszkeségre, nagyszerű sport-eredményekre és rengeteg kellemes élményre emlékeztető épület-együttese a Városi Strandfürdő (hivatalos nevén: Török Sándor Strandfürdő és Gyarmati Dezső Sportuszoda). A komplexum 1928-ban épült, átadására 1929 július 14-én, ünnepélyes megnyitójára pedig 1930 június 27-én került sor (éppen 91 éve). 

Sok szállal kötődök a strandhoz, ezek közül az egyik, hogy mivel sportiskolába jártam, így alsó tagozatban (1979-1984 közt) télen-nyáron rendszeresen úsztam ott a reggel 8 órai iskolakezdés előtt. A másik "szál", hogy szüleim egy rövid ideig laktak is a strandon, amikor Édesapám a VÍZMŰ vezetője lett (és így a strand élére került) átmenetileg szolgálati lakásként a fürdő területén kaptak szállást (még születésem előtt). Végül harmadik kapcsolódás Apukám maga, aki évtizedeken keresztül foglalkozott a fürdő (és a hozzá tartozó kemping) fejlesztésével, majd közreműködött Török Sándor vásárhelyi fürdőkről szóló 2004-es könyve elkészítésében is, így a szerzőtől aláírt, dedikált példányt kapott. Ezt a könyvet használtam fel cikkemhez is, hogy a rengeteg érdekes kép közül egy tucatot kiválasztva mutassam be városi büszkeségünk, a Városi Strandfürdő fejlődését.

A sok kapcsolódás közül azonban számomra mégis csak a közvetlen, saját élmény-anyag a legfontosabb, azoknak az éveknek az újraélése, amikor kisgyerekként minden iskolakezdés előtt hajnalban 2 ezer métert kellett leúsznom a nagy medencében. Emlékszem, a táv teljesítése után, mennyire jó volt átrohanni a meleg vizes medencébe (főleg télen), hogy ott várjuk be a lassabban úszó osztálytársainkat (ez a meleg-vizes pihenő volt akkoriban legnagyobb motivációnk a táv gyorsabb teljesítésére). Aztán a rengeteg játékra emlékszem az úgynevezett "belemerítőzésre" (mások benemeresztőzésnek hívják), amikor a nagy medence sarkából a kergető a vízbe ugorva (az átlátszatlan vízfelszín alatt) kellett hogy elkapja, a másik három beugró játékost, akiknek a sarokba kellett bejutniuk. Akkoriban kékes színű, meszelt falú volt a hideg-vizes nagy medence és hetente egyszer űrítették, mindig hétfőn. Emlékszem mennyiszer ment a körmöm alá az a kékes mész és mennyiszer volt fül- illetve szem fájásom a sok fertőtlenítőszertől, illetve mennyi alkalommal éreztem, hogy szétreped a tüdőm az órákon át tartó víz alá bukdácsolástól. De imádtam ott lenni, ahogyan most is rendszeresen lejárok. Néha különleges emberekkel, hírességekkel is összefutok a strandon, akik világklasszis sportolók és olimpiai bajnokok. Egyikükkel kép is készült, melyet cikkem legvégén lehet megtekinteni. Itt edzenek a nagy világversenyekre, mert tudják: a vásárhelyi uszoda megállja a helyét nemzetközi mezőnyben is.

Gyakran kisfiammal megyek úszni, akinek ugyanúgy mesélek a régi időkről, mint ahogyan annak idején nekem is mesélt az Édesapám. Beszélek neki a 80-as évek kabin-sorairól, a másik bejáratról (a mai Pelikán felől) és a nagy medencéről, melynek alja akkoriban az eredményjelző felől 1 méterrel volt mélyebb (a még korábban ott felállított trambulin miatt). [Az itt következő képen a nagy medence vége látható az eredmény-jelzővel.]

Az itt következőkben képeket mutatnék a fürdő életéről a 30-as évektől a 80-as évekig terjedően, néhol rövid kis kommentekkel. Az utolsó kronologikusan megtekinthető fotó a strandfürdő 2003-as nagy felújítása és átalakítása utáni, amikor mai formájában 2003 augusztus 20-án átadásra került.

Ezen a legelső képen jól látszódik, hogy eleinte, az 1930-as években még egyetlen hatalmas, 100 méter hosszú nagy medence létezett a vásárhelyi strandon, amit később praktikussági okokból "tagoltak" több részre. Leürítése, vízcseréje iszonyúan nehézkes és lassú volt ugyanis.

Ezen a képen a homokfövenyes rész tanulmányozható, mely sokáig valódi "strand hangulatot" alakított ki a medencék mentén.

Az 1930-as évek városi strandfürdőjében a trambulin szerves részét képezte a szórakozásnak. Sokan csak ing-újban jelentek meg a medencék partján.

Az 1950-es években a strandfürdő egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a korabeli konzervatívabb fürdőruha-divattal együtt.

Egy látkép-fotó, a háttérben lévő városházával együtt.

A képen eredeti főbejárat és pénztár látható a mai Ady Endre utca felől. Később a főbejárat átkerült a mai Pelikánhoz, ahol egy fás udvarban lehetett lezárni a kerékpárokat a fürdőbe lépés előtt, illetve egy étterem nyújtott ebédelési lehetőségeket. Aztán jött 2003 és a legújabb átalakítás, melynek során a fürdő elnyerte mai formáját. Ennek során került a főbejárat a mai helyére.

Ez a fotó jól mutatja, hogy a 30-as, 40-es és 50-es években még sátortetős, fa tetőszerkezetes kabinrendszer működött és még ugrókövek sem voltak. Viszont a nagy medence végében a fa trambulin elmaradhatatlanul megmaradt.

A Kádár-érában a medencéket hetente egyszer mindig leürítették és a strandon dolgozó hölgyek seprűkkel takarították ki, alapos munkával.

A strand legrégibb épületeinek egyike.

A kisgyerekek medencéje a "kacsa" az eredeti, régi bejárat közelében, a 70-es, 80-as években, könnyű-szerkezetes műanyag védőborítással.

Előtérben a meleg-vizes medence, az alacsonyra vett támlákkal és a kabinsor körben. Korábban a meleg medencében magasított beton támláknak támaszkodva lehetett ücsörögni. Én még ilyen magas-támlás medencében múlattam az időt kisgyermekként a leúszott napi adagot követően.

Az átalakított, felújított új sportuszoda megnyitója 2003 augusztus 20-án.

Török Sándor 2004-es könyve, melyből a cikkemhez használt fényképeket is merítettem. A könyv fotóinak forrásairól a következő, könyvből ide másolt lap ad tájékoztatást:

Harmat Árpád

*** 

A témához kapcsolódóan: a város kútjairól Harmat Péter nyugalmazott mérnök - helytörténész (édesapám) írt könyvet 2018-ban, mely szintén rengeteg érdekességet és régi felvételt tartalmaz Hódmezővásárhely múltjából:

Zárásul egy kép egy olimpiai bajnok magyar úszóval, Gyurta Danival, aki 2013 nyarán strandunkon edzett:

2021.06.30. (22:09)

Honlapunk "jeles vásárhelyiek" cikksorozatában most Dr. Csillagh Ferenc (1902-1994) szemorvos, nemzetközileg elismert kandidátus életútját szeretnénk röviden bemutatni, hiszen városunk büszke lehet kivételes orvosi és tudományos munkásságára, melynek során több műtéti eszközt, orvosi műszert és eljárást dolgozott ki. Éppen ma, április 22-én született 118 éve.

Dr. Csillagh Ferenc (Törökbecse 1902 április 22 - Budapest 1994 január 26)  

Szemorvos, osztályvezető főorvos, az orvostudományok kandidátusa iskoláit a temesvári kegyesrendieknél végezte, ahol a törökbecsei tanítója ajánlására, 10 éves korától kollégiumi diák volt. Érettségije után otthon tífuszt kapott, kómába esett, majd a helyi orvos javaslatára a saját vizeletének megitatásával sikerült meggyógyulnia.

Egyetemi tanulmányait a Zágrábi Egyetemen kezdte, /szülei anyagi támogatásával Budapestre menekült. A pozsonyi egyetemre iratkozott be, amely később Pécsre került./ majd a Pécsi Egyetemen végezte.

Orvosi diplomáját 1927. április 9-én a pécsi Erzsébet Orvostudományi Egyetemen kapta meg. 1932-ben szemorvosi, 1933-ban fogorvosi szakképzést szerzett. Pályafutását 1928-29-ben a Grósz klinikán kezdte.  1929-1933 között a Szent Rókus Kórházban Liebermann segédorvosa volt.

1933-34-ben Ditrói mellett tevékenykedik a szegedi szemklinikán. 1934-ben visszatér a Mária utcai szemklinikára, ahol 1942-ig Grósz, Blaskovics és ifj. Imre József mellett dolgozott. 1942-ben a Gyulai kórház szemosztályára osztották be főorvosnak.. A háború alatt besorozták, Kijevben szolgált. A fronton híreket kapott a készülődő Újvidéki megtorlásokról. Az egyik leszerelő társát kérte, hogy amennyiben módja van otthon, segítsen egy Újvidéken élő /dr. Postics Szvetozár/ szerb szemorvos barátjának és családjának a megvédésében, akinek a gyermekei korábban Gödöllőre jártak gimnáziumba. A családot az esemény előtt a magyar katonaság épületébe bekísérték és semmi bántódásuk nem esett. Később a frontról leszerelték, mert dobhártyája nem lévén, nagyot halló volt.

1944-45 között /Veszprémben, apósánál tartózkodott/ Szentgálon körorvos. 1946-tól a budapesti Róbert Károly körúti /jelenleg Nyírő Gyula/ kórházban főorvos, majd 1951-től 1974 -ig -nyugdíjazásáig- /Minisztériumi utasításra/ a hódmezővásárhelyi kórház osztályvezető főorvosa a szemészeti osztályon. Nyugdíjazása után 10 évig dolgozott Budapesten /VIII ker./ SZTK - rendelőben, /majd Szentendrén/ mint szerződéses nyugdíjas.

Szakmailag nagyon képzett, nagy tudományos munkásságot magáénak tudó orvos volt. Főleg műtéttani kérdésekkel foglalkozott, új műtéti eljárásokat és saját készítésű műszereket dolgozott ki. Ez utóbbiak közül az ektópiás vagy üvegtestbe luxálódott lencse eltávolítására szolgáló "dróthurka" keltette a legnagyobb érdeklődést. De többféle hasznos eszközt szerkesztett kataracta /szűrkehályog/ - műtét biztonságosabb elvégzésére. Mintegy 60 dolgozata jelent meg - fele-részt külföldi folyóiratokban -, 1958-ban a brüsszeli Nemzetközi Szemészeti Világkongresszuson, 1959-ben a csehszlovákiai és jugoszláviai szemészkongresszuson tartott előadást hályogműtéti eljárásokról német és szerb nyelven, valamint bemutatta műszereit.

Az utolsó műtét

Hódmezővásárhelyen utolsó műtétjéről, fia dr. Csillagh Péter fényképeket készített, melyeken az általa megalkotott műszert használta. [A fénykép nyugalom megzavarására alkalmas lehet, így csak link formájában mutatjuk: LINK]

Csillagh Ferenc 1960-ban a hályogműtétekről írott disszertációja alapján megkapta az "Orvostudományok Kandidátusa" tudományos fokozatot. A Pánamerikai Szemészkongresszusra /Argentína, 1968/ is meghívták előadást tartani, de a körülmények nem engedték, hogy részt vehessen a kongresszuson. 1987-ben a Magyar Szemorvostársaság vezetőségének örökös tiszteletbeli tagja lett.

 Harmat Péter ny. mérnök (helytörténész) 

• A megemlékezés dr. Könyves Gézáné a CSM HÍRLAP 1995. január 24-i számában "Vásárhely Jelesei, dr. Csillagh Ferenc" címmel megjelent cikkének felhasználásával készült, melyet kiegészített dr.Csillagh Ferenc családja.
  
• A fotókat: Csillagh András, dr.Csillagh Ferenc unokája biztosította, amit ezúton is köszönünk.
  

 ***

Hódmezővásárhelyhez számtalan híresség kötődik, itt született például Antal Imre, Bessenyei Ferenc, Bibó Lajos, Szántó Kovács János, Tornyai János és életének több szakaszában is Vásárhelyen élt illetve dolgozott Németh László Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító is. Németh László egybefüggően 1945 szeptembere és 1948 decembere között, három éven keresztül élt Vásárhelyen, mégpedig gimnáziumi óraadó tanárként dolgozva. A későbbi 22 esztendőben, egészen 1970-ig többször hónapokra vissza-vissza tért kedvenc alföldi városába. Jelenlegi posztunk az ő életútja és munkássága előtt tiszteleg abból az alkalomból, hogy éppen ma, 2023 április 18-án van születésének 122. évfordulója.

Németh László a ma már sajnos Romániához tartozó Nagybányán született (1901 április 18-án), értelmiségi családba. Édesapja, Németh József gimnáziumi tanárként dolgozott (földrajz, testnevelés szakosként) és fiát is a tudományok illetve a művészetek szeretetére nevelte. Édesanyja Gaál Vilma, háztartásbeliként, otthon dolgozott. Az ifjú Németh László számtalan tárgyban jeleskedett középiskolai évei alatt, szinte minden érdekelte. Kezdetben bölcsésznek készült, majd az orvostudományok felé fordult és 1925-ben végül fogorvosi diplomát szerzett. Még az egyetem előtt, 1918 -ban ismerkedett össze későbbi feleségével, Démusz Gabriellával (Ellával) akivel kezdetben meglehetősen viharosan alakult kapcsolata. 

 Németh László és felesége, Démusz Gabriella házasságkötésük évében, 1925-ben [kép forrása: nemethlaszlo.eu]

Később, 1919-ben egy féltékenység ügy miatt az alig 18 éves Németh László még öngyilkosságot is megkísérelt (csak a fejéhez tartott fegyver szerencsére nem sült el). Végül az egyetem befejezését követően, 1925 decemberében feleségül vette a lányt. (Hat gyermekük született 1926 és 1944 között, akik közül 4 érte el a felnőtt kort: Magda, Ágnes, Judit és Csilla.) Németh László fiatalon, nagyon rövid ideig fogorvosként dolgozott, de nem élvezte, amit csinált, sőt ráébredt: nem neki való a fogorvosi pálya. Az 1925/26-ban inkább az írás felé fordult, a magyar irodalomtörténet és művészvilág szerencséjére. ...

Németh László híres művei: regények: Emberi Színjáték (1929), Gyász (1935), Bűn (1936), Iszony (1947), Égető Eszter (1948), Irgalom (1965), Drámák: Bodnárné (1931), Pusztuló magyarok (1946), Galilei (1953), Az áruló (1954), Utazás (1961), Esszékötetei: A minőség forradalma (1940), Készülődés (1941), Kisebbségben (1942), Sajkódi esték (1961), A kísérletező ember (1963)

Harmat Péter, nyugalmazott mérnök

[A továbbiakban átadom a szót Kőszegfalvi Ferencnek, aki Németh László későbbi pályájáról és vásárhelyi tartózkodásáról ír.]

Németh László 

Németh László (Nagybánya, 1901 április 18 - Budapest, 1975 március 3) író műfordító, tanár, gondolkodó. 1925-ben orvosdoktorrá avatják. 1929-ig fogorvosként praktizál. Először 1940. április 13-án Móricz Zsigmonddal jött városunkba, ahol a tanyai tanulók otthonában melengetett eszméjét látta megvalósulni. A kezdeményezést Cseresnyés című drámája szerzői jogának átengedésével támogatta. 1940. november 9-én Tamási Áronnal szerepelt a gimnázium irodalmi estjén.

Később, 1941-ben és 1942-ben is járt városunkban, Kristóék vendégeként. Ilyen előzmények után hívta meg a Bethlen gimnázium javaslatára a református egyházközség óraadó tanárnak az akkor megélhetés nélkül álló Németh Lászlót. A két gimnázium a kísérletező pedagógust hívta benne életre, a Bercsényi utca 27 alatti Kristó-ház, meg a leánygimnázium igazgatói lakásának szobái a tanulmányszerzőnek, szépírónak váltak műhelyévé. 1945 késő őszén az Andrássy utcai Kristó-patika emeleti szobájában is lakott, mintegy két hónapig.

A Bethlen Gábor gimnáziumban, majd az 1946-ban régi helyére visszakerülő leánygimnáziumban irodalmat, történelmet, filozófiát, egészségtant, meg vegytanból, fizikából, matematikából összegyúrt természetismeretet tanított. 1945 szeptemberétől 1948. decemberéig, de több nagy művének is ez a város volt a bölcsője. Néhány tanulmány mellett itt fogalmazta meg újra Mathiász-panzió című drámáját, itt fejezte be az Iszony-t, itt, ennek a városnak az alakjairól írta az Égető Eszter-t, itt születtek legjobb történeti drámái, a Széchenyi, a Huszt János az Eklézsia-megkövetés. 

Részt vett a Tornyai Társaság munkájában, dolgozott a helyi irodalmi folyóiratokba, a Puszták Népének többek közt Pusztuló magyarok című vígjátékát, a Délszigetnek Erzsébet-nap című drámáját adta. 1949-1954 között még mindig hónapokat, fél éveket töltött itt, késő öregkoráig honvágya volt a tanítás, a nyugalmat, menedéket adó város után. Kossuth díjának összegét 1957-ben a Bethlen gimnáziumnak adományozta, könyvtárfejlesztésre. 1967-ben Kamotsay István szobrászművész felkérésére tömör pontokban megfogalmazta az emberség, magyarság életigazságait az iskola készülő díszkútjának oszlopára. (Ezt a szöveget Kamotsay nem tudta elkészíteni a kút tábláira, ezért a szobrászművész úgy döntött, hogy saját maga szövegezi meg a kút feliratát. Ez került a díszkút hasábjaira. Németh László szövegét az író 70. születésnapján, diófába vésve, a tanári könyvtár falában helyezték el.) Az írás ördöge, című drámáját 1970 február 7-én - kikötése szerint - a szegedi színház először Vásárhelyen játszotta. Ekkor járt utoljára nálunk, Hódmezővásárhelyen.

 A városi tanács 1971-ben határozatban örökítette meg itteni tevékenységét, vásárhelyi kötődését. A halálát követő esztendőben, 1976. június 2-án, egykori igazgatója Vörös Mihály javaslatára a városi könyvtár fölvette a nevét, ugyanakkor avatták föl a könyvtár előtti köztéri szobrát, Tóth Valéria munkáját. 1981. május 11 -én, a volt lakásában, az egykori leánygimnáziumban, emlékház nyílt, a Bethlen gimnáziumban Szervátiusz Tibor Németh László-domborművét avatták föl. 1986. április 17-én a Bercsényi utcai házon elhelyezett emléktáblát leplezték le, 1987. június 26-án pedig hagyatékának, kultuszának gondozására a városban alakult meg az országos hatáskörű Németh László Társaság. Németh László, Vásárhely posztumusz díszpolgára. 

• A fenti szöveg: Kőszegfalvi Ferenc, Jeles Vásárhelyiek, Németh László című, 1989. január 24 -én a CSM HÍRLAP-ban megjelent megemlékezése felhasználásával lett összeállítva.

***

A lokálpatrióták blog "jeles vásárhelyiek" című cikk-sorozatában ezúttal városunk egyik olyan híres és valóban sikeres szülöttéről emlékezünk meg, aki operaénekesként szerzett magának (és ezzel Hódmezővásárhelynek is) hírnevet. Ő Nagy Margit és éppen most, április 6-án ünnepelhetjük születésének 118. évfordulóját. De ki is volt ez a különleges hölgy, akiről a mai napig találunk információkat az opera.hu oldalon és akit egykoron a "budapesti operaház csillagaként" emlékeztek meg országos újságok is.  

NAGY MARGIT (1902-1941)

Nagy Margit, későbbi elismert operaénekesnő 1902 április 6-án látta meg a napvilágot, Nagy Gyula református igazgató-tanító leányaként. Fiatalon zongorán, majd ének szakon tanult Bécsben és a budapesti Zeneakadémián. Alig 20 évesen, 1922-ben szerzett diplomát, később pedig 1923-tól egészen haláláig, azaz 1941-ig, mintegy 18 esztendőn keresztül volt a budapesti Operaház tagja. Vendégszerepelt Európa több világvárosában is, így például Barcelonában, Párizsban, Nürnbergben, Bécsben, és számos olaszországi operaházban. Tehetségét mindenhol elismerték, nem egyszer hatalmas vastaps kíséretében.

Csillogó szopránjának, jeles ének-művészetének mindenhol nagy sikere volt. Különösen Mozart-énekesnőként nyújtott emlékezetes alakítást / a Don Juan Elvirája, a Varázsfuvola Paminája, stb. /, de énekelte például a Nürnbergi mesterdalnokok Éváját, a Cigánybáró Szaffiját, a Faust Margitját. a Bohémélet Mimijét, az Anyegin Tatjánáját, Manon Lescaut-ot. Rendszeres közreműködője volt az oratóriumi előadásoknak is.

Súlyos betegsége után bekövetkezett korai halála mély megrendülést váltott ki szülővárosában, Hódmezővásárhelyen. 

A megemlékezést összeállította Kárász József, JELES VÁSÁRHELYIEK címmel, a CSM HÍRLAP 1989. január 24-i számában.

Egy másik fotó a művésznőről, mely alighanem egy jelmezes szerepéből maradt fenn:

Ne feledjük városunk kiválóságait, tehetségeit, mindazokat a művészeket, alkotókat és jelességeket, akik egykoron Hódmezővásárhelyen látták meg a napvilágot vagy életük egy-egy szakaszában gyönyörű városunkban éltek és Vásárhelyen alkotva illetve innen kiindulva szereztek hírnevet maguknak. Ennek a gondolatnak a jegyében jelentetjük meg rövid életrajzaikat a továbbiakban is, "jeles vásárhelyiek" cikksorozatunkban.

Harmat Péter /nyugalmazott mérnök/

Városunkhoz sok kiválóság kötődik. Hódmezővásárhely szülötte volt többek közt: Antal Imre, Bessenyei Ferenc, Bibó Lajos, Szántó Kovács János és Tornyai János, illetve életének egy-egy szakaszában Vásárhelyen élt: Németh László (1901-1975), Szeremlei Sámuel (1837-1924), Endre Béla (1870-1928), Kohán György (1910-1966), Rudnay Gyula (1878-1957), Pásztor János (1881-1945), illetve a hírneves szobrász, Rubletzky Géza (1881-1970) is. A felsoroltakon kívül posztunkban két további jeles vásárhelyiről ejtenénk szót:

ÁBRAI KÁROLY

Polgármesterként sokat tett azért, hogy 1880-ban Hódmezővásárhely lakossága, az Alföldön először itt juthatott egészséges ivóvízhez, amikor az elkoszolódott ásott kutak sok emberáldozatot követelő járványokat okoztak.

Ábrai Károly 1830. december 8-án Szatmárnémetiben született. A debreceni főiskolán teológiát és jogot tanult. Önkéntesként részt vett a szabadságharcban. 1853-ban a szatmárnémeti református gimnázium tanára lett, majd 1862-ben Hódmezővásárhelyre hívták, ahol a református gimnáziumban nyolc évig tanított. 1869-től 1877-ig az első helyi hírlap, a Vásárhelyi Közlöny szerkesztője. 1870-ben Vásárhely, majd Csongrád megye főjegyzője.

1876 és 1884 között Vásárhely polgármestere. Az ő ideje alatt építették meg a Hódtói-csatornát, megkezdték a pusztai vadvizek szabályozását. Felépült az 1879 évi tiszai árvizet követően a három kilométer hosszú árvédelmi téglafal. Ő fúratja a város első két artézi kútját, a Bakay /1880/ és a Nagy András János kutat /1884/. Kezdeményezi a városi közkönyvtár alapítását. 1880-ban a városi küldöttség élén Turinban járt, ahol átadja Kossuth Lajosnak a díszpolgári oklevelet. Elindult a város határának helyrajzi felvétele. A kórházat a serházban helyezték el. Kibővítették a téglagyárat. A város főbb útvonalainál, a járdák egy részét kikövezték.1886-ban politikai ellenfelei megbuktatják, Pestre költözik, írásaiból él. Mintegy húsz kötetnyi történelmi regénye és elbeszélés-gyűjteménye jelenik meg. Felesége Kovács Ilona, leánya Aranka színész, fia Zoltán jogász, helyettes államtitkár, veje Soós István polgármester.

Meghalt Budapesten, 1912. augusztus 16-án.

A megemlékezés szövege Kovács István: "Hódmezővásárhelyi életrajzi kalauz" c. könyvének felhasználásával lett összeállítva.

BANGA SÁMUEL

Városunk egyik büszkesége születésének évfordulójára: Banga Sámuel Hódmezővásárhelyen született, 1881. április harmadikán és itt is halt meg 1972. szeptember negyedikén.

Testnevelő tanár, edző, Banga Péter városi főszámvevő, dinnyenemesítő fia. Érettségi után /1902/ a Nemzeti Tornaegylet tornatanárképző tanfolyamán oklevelet szerzett /1905/. Hódmezővásárhely sporttörténete elválaszthatatlan az ő fél évszázadnál is hosszabb tevékenységétől. Sok kiváló atléta, tornász, vívó került ki a keze alól. Munkáját kemény, katonás módszer jellemezte. Az iskolán kívüli egyesületi munkában is részt vett. Levente, Kokron-gyári Sportegyesület, HTVE vívó szakosztálya. Meghonosította Vásárhelyen a vízipólót, a teniszt, az úszást, a céllövészetet, a korcsolyázást. Munkájában kizárólag a sportszerűség érdekelte. 1940-ben nyugdíjazták, de a tanárhiány miatt, még évekig tanított. 1945-1951-ig a kereskedelmi szakiskolában alkalmazták. Sportegyesületek edzőjeként, a 1960-as évek közepéig tevékenykedett. Szakmai eredményei jelentősek. Edzője volt Gyuricza Józsefnek, Juhász Katalinnak / világ és olimpiai bajnok tőrvívóknak /. Munkája elismeréséül arany, gyémánt és vasdiplomát kapott.

A fenti szöveget összeállította Herczeg Mihály, "Jeles vásárhelyiek" címmel, a CSM. HÍRLAP 1988. október 18-i számában jelent meg.

Harmat Péter /nyug.mérnök/

A mai napon, 2018 október 10-én Harmat Péter könyvének bemutatója zajlott a hódmezővásárhelyi levéltárban. Az eseményt Szenti Csilla levéltárvezető nyitotta meg, majd Presztóczki Zoltán levéltáros mutatta be a szerzőt a megjelenteknek. Felolvasásra került a könyv lektorának - az eseményen egészségi okokból megjelenni nem tudó Csath Béla bányamérnöknek - méltató szavai is, melyekkel elismerően szólt a szerző több évtizedes szakmai munkásságáról. A másfél órás rendezvény rendkívül jó hangulatban zajlott.

Harmat Péter könyvét - melynek címe "Hódmezővásárhely díszkútjai" - nagy érdeklődés fogadta, hiszen a város díszkútjainak bemutatásával a település múltjának is jókora szelete került feldolgozásra. A szerző színes és érdekes prezentációval, rengeteg képpel és történettel tárta a megjelentek elé könyvének tartalmi kivonatát, beavatva hallgatóságát a sok évnyi kutatómunka néhány kulisszatitkába is.

Esett szó Vásárhely évszázadokkal ezelőtti sajátos vízrajzáról, tórendszeréről, az első kútfúrási kísérletekről, Zsigmondy Béla helyi munkásságáról, illetve a Bakay és Nagy-András János kutak rövid történetéről. A hallgatóság Harmat Péter prezentációjából megismerhette a helyi kútfúró családokat, illetve a Császtvay, Szécséner, Rossier és Kolokán kutak kialakításának krónikáját. 

Az eseményt megtisztelte jelenlétével a város polgármestere, dr. Márki-Zay Péter is. A nagyjából egy órás prezentáció végén Harmat Péter válaszolt a hallgatóság kérdéseire, majd az esemény kötetlen formára váltott és a szerző süteményekkel illetve üdítőkkel látta vendégül a megjelenteket. A könyvbemutatóra eljött a helyi média is: a városi televízió és rádió. A szerzővel mindkét médium készített egy-egy rövid interjút.

A későbbiekben további könyvbemutatókra is sor kerül majd, például a Városi Könyvtárban. Ennek időpontjáról blogunk és Facebook közösségünk is ad majd tájékoztatást. A könyv mindegyik bemutatón megvásárolható lesz majd. 

A "Hódmezővásárhely díszkútjai" című könyv 295 oldalas, kemény kötésű, korabeli fotókkal, képekkel, ábrákkal gazdagon ellátott mű, mely a XIX. századtól mutatja be a helyi kútfúrás és a Vásárhelyen kialakított díszkutak történetét.

Harmat Árpád Péter 

Sok mindenre lehet büszke az ember - gyermekeire, diplomájára, sport eredményeire - én Édesapámra vagyok az, mert azon túl, hogy remek ember (az utolsó gentleman ezen a planétán) egy hihetetlen alapossággal és igényességgel megírt könyv szerzője is az idei évtől. Rengeteget dolgozva egy egész élet munkáját beletéve készítette el kutatási anyagát "Hódmezővásárhely díszkútjairól". Volt szerencsém aktívan közreműködni a könyv elkészülésében és láttam, ahogyan nap nap után, fáradhatatlanul tevékenykedett, jegyzetelt, keresett, kutatott, írt, amíg végre idén tavaszra befejezhette munkáját. A végeredmény egy gyönyörű, 295 oldalas könyv lett, 37 vásárhelyi díszkút bemutatásával és a helyi kútfúrás történetének taglalásával. 

A könyvet a budapesti Aposztróf Kiadó jelentette meg, 2018 júniusában, Csath Béla okleveles bányamérnök lektorálásában és Presztóczki Zoltán olvasószerkesztői közreműködésével. A kötet megjelenését támogatták - ezúton is nagyon köszönjük nekik - Lénárt Zoltán Gyula, Mészáros Antal János, Gordiusz Kft, Molnár Vízépítő Kft, Bodrogi Bau Kft, Rotary Club, Csongrád Megyei Mérnök Kamara, Karola Brent és Timothy Reed.

A továbbiakban következzenek a szerző gondolatai, a könyv előszava:

A kötet tartalomjegyzéke:

A könyv bemutatójára Szegeden kerül sor 2018 július 7 -én a Szent István téren, a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara szervezésében:

A könyv szerzője, Harmat Péter, az első könyvbemutatón, Szegeden, 2018 július 7-én: