1500 éves gepida sírokat találtak Vásárhely mellett [10.]

2014. november 21. - Harmat Árpád Péter

Harmat Árpád Péter írása .

A Délmagyar híre szerint Székkutas és Hódmezővásárhely között, a 47-es számú főút mentén húzódó kerékpárút nyomvonalában hét sírból álló gepida temetőt tártak fel a régészek. Az ásatásokat a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum régészei végzik. A munkát – amelyet a főút felújítása és a kerékpárút építése indokol – október utolsó hetében kezdték, és a napokban fejezik be. A feltárás legértékesebb anyagát egy hét sírból álló, 5. századi gepida családi temető adja, ahol nők, férfiak és gyermekek földi maradványaira bukkantak. A hír kapcsán érdemes megismerni a gepida nép történetét is. Kik voltak? Hogyan éltek? Honnan érkeztek és hová tűntek? Az alábbiakban igyekeztem érthető válaszokat adni a felmerülő kérdésekre.

A részletek előtt egy dolgot érdemes leszögezni: a gepida nép a Krisztus utáni 5. és 6. században (400 és 568 közt), - vagyis néhány évszázaddal honfoglalásunkat megelőzően - virágzó, kiterjedt és erős államot hozott létre a mai Tiszántúlon és Erdélyben. Félelmetes harcosok voltak, ezüstpénzt verettek, gyönyörű edényeket, aranykarkötőket készítettek és erős, kétélű kardokkal, egyedi pajzsokkal vívták csatáikat. Hatalmas népek tudták csak legyőzni őket - mint a hunok és az avarok. Emlékeik Vásárhely és Szentes vidékén ma is felfedezhetőek.

A gepida egy germán etnikum volt, mely a Krisztus előtti időkben formálódott önálló néppé feltételezhetően Skandinávia területein. A római és bizánci források szerint a gepidák később Észak-Európa tájairól délebbre húzódtak – talán az éghajlatváltozások miatt – mégpedig a Visztula környékére. Itt kerültek szorosabb kapcsolatba a szintén germán eredetű, így velük rokonságban álló gótokkal. A két nép viszonya nagyon hamar ellenséges lett és a kisebb lélekszámú gepidák valószínűleg a háborúskodások miatt döntöttek arról, hogy tovább vándorolnak délre, mégpedig egyenesen a Kárpát-medencébe. Mindez a Krisztus előtti 3. században történt.

A gepidákról a gót történetíró Iordanes írásaiból is sokat megtudhatunk. Például azt, hogy önmagukat „gazdag, bőkezű” névvel illették. Szintén Iordanes írta le, hogy a gepidák Fastida nevű királyuk vezetésével telepedtek le a Felső-Tisza és Szamos vidékén. Amikor a rómaiak feladták a szomszédos Dacia tartományt (Kr.u. 271-ben) a megszállásból kimaradt gepidák kísérletet tettek arra, hogy a kiürített provinciát elfoglalják. Ám a nyugati gótok 291-ben véres vereséget mértek rájuk. Ezután másfél évszázadig nem hallunk róluk. Az minden esetre biztos, hogy a vereségek hatására gepidák törzsszövetsége felbomlott és ezzel a gepida nép megszűnt, mint önálló hatalmi tényező. A Kárpát-medencébe való behatolásuknak régészeti emlékei a 4. század második felétől - végétől mutathatók ki a Felsõ-Tisza vidéken, illetve a Körösök felső folyása mentén. Ebben az időszakban jelentek meg a Kárpátok területén a hunok, akik a korábban legyőzött osztrogót alattvalóikkal hódoltatták meg őket a 400-as évek elején. A gepidák a hunok befolyásos és tisztelt vazallusaivá lettek. A későbbiekben hun seregeknek szinte minden csatában fontos és ütőképes részét alkotta a gepida gyalogság.

Erős, virágzó Gepida Királyság (454-551)

Krisztus után 450 -ben a gepidák szállásterületei - a Hun Birodalmon belül - egészen az Al-Dunáig terjedtek. Folyamatosan erősödtek és nyugat felé terjeszkedve megjelentek Hódmezővásárhely vidékén, sőt még a Dráva – Száva területein is. Hamarosan a Hun Állam legütőképesebb és legjelentősebb népét alkották. Attila, hun uralkodó váratlan halála után azonban a Hun-Birodalom teljes anarchiába süllyedt. Az Attila-fiak közt testvérháború kezdődött, amibe a gepidák is beavatkoztak. Nagy vezérük Ardarich 454-ben a Nedao melletti csatában legyőzte a hun-osztrogót-alán sereget és ezzel jogot formált a hunok Kárpát-medencei területeire. A gepida törzsek birtokba vették a Kárpát-medence keleti felét, Dáciát, és a Kelet-Római Birodalommal szövetséget kötve erős királyságot hoztak létre. Ez a gepida állam kerek száz esztendőn keresztül virágzott a későbbi Nagy-Magyarország keleti részén.

Az 5-6. század fordulójára azonban megromlott a Kelet-Római Birodalom viszonya a gepidákkal, és Bizánc a longobárdokat „bérelte” fel ellenük. A döntő jelentőségű gepida-longobárd összecsapásra végül Krisztus után 551-ben került sor, valahol Sirmiumtól nyugatra. (Sirmium, vagy Szávaszentdemeter Belgrádtól 70 km-re nyugatra fekszik.) Az ütközetet elvesztették a gepidák, de Sirmiumot átmenetileg megtarthatták, sőt fővárosukká is tehették. Ebben a virágzó időszakban a gepidák még ezüstpénzt is verettek. (Ezen érmék voltak a Kárpát-medence első kora középkori pénzei). A 6. század második fele válságokat hozott a gepidák számára. A hunokat túlélt germán nép új ellenséggel találta magát szemben, mégpedig az avarokkal. A longobárdok és avarok erős szövetséget kötöttek egymással és közösen nagy vereséget mértek a gepidákra (Asfeldi csata: 567) Ekkor a gepida nép három részre szakadt: a sirmiumiak és a gepida uralkodó Bizánc szolgálatába állt, egy másik részük behódolt a longobárdoknak, legnagyobb részük pedig avar uralom alá került. Ezzel megszűnt a gepida állam, és népük lassan – fokozatosan beolvadt a környező etnikumok tengerébe. Legnagyobb részük az avarok közé keveredve vesztette el önálló etnikumi jellegét, ám leszármazottaik valószínűleg még megélték a frankok 791 -es nagy támadását, majd az Avar Állam teljes összeomlását 803-806 között. Az Avar Birodalom végét egyébként a bolgárok 803 -as hadjárata okozta, amit néhány évtizeddel később a kalandozó magyarok megjelenése követett. Honfoglaló őseink egy ideig egészen biztosan együtt éltek az avarokkal és lehetséges, hogy köztük még akadtak gepida hagyományokat őrző emberek is. A gepidák emlékanyagai, sírjai, tárgyai megmaradtak napjainkra, és ez esélyt nyújt arra, hogy kicsit jobban megismerjük ezt az érdekes népet.

Megmaradtak a fejlett gepida fazekasságról tanúskodó gyorskorongon készített, pecsételt díszű edények sokasága és az állatcsontból készített kétoldalas csontfésűk is. Sőt, a gepida fejedelmek díszes ezüstkancsói, hagymagombos aranyfibulái, tömör aranykarperecei, míves aranygyűrűi, rekeszdíszes aranyveretei és csatjai is a hazai múzeumok készleteit gyarapítják. A gepida harcosok sírjaiból nehéz, kétélű kardok, vas-dudoros pajzsok, lándzsák is előkerültek, melyek a különleges nép harcmodoráról árulnak el sokat.

Fontosabb gepida lelőhelyek (forrás: szentesinfo.hu): 1. Bökénymindszent (Magyartés-Zalotai oldal) 2. Berekhát, Dancsik Gergely és Rókus földje 3. Gógánypart 4. Kökényzug, Molnár föld 5. Nagyhegy 6. Kossuth tér, Központi Gyógyszertár 7. Kossuth u. 3. 8. Kossuth tér, Petõfi utca 1. 9. Rákóczi u. 153. 10. Kántorhalom 11. Sárgapart 12. Szentilona 13. Ficsórhalom 14. Belsõecser 15. Berekhát 16. Berekhát, Fekete-tanya 17. Berekhát, Kórógy-éri Fõcsatorna 18. Lapistó, Fábiánsebestyéni út.

Harmat Árpád Péter

Korábbi cikkeink: