Harmat Árpád Péter írása .

Talán kevesen tudják, de Hódmezővásárhely kiemelkedő mértékben és hősiességgel vett részt az első világháborúban. Összesen 15 ezer vásárhelyi szolgált a különböző frontokon és közülük 2800-an soha nem tértek haza. A főleg városunk szülötteiből álló a 46. gyalogezred legendás hírnevet vívott ki magának.

A századfordulón a világ gyarmatainak többsége Anglia, Franciaország illetve Oroszország kezén volt. Anglia birtokolta például Dél-Ázsia hatalmas területeit (Indiát), Afrika keleti régióit az Egyiptom-Fokföld vonal észak-dél irányú térségeit, Ausztráliát és az Amerikai kontinens számtalan területét. Franciaországé volt Észak-Afrika túlnyomó része, Indokína és az Amerikai földrész számtalan kisebb-nagyobb szigete. Oroszország uralta Ázsia északi részét és a Közép-ázsiai területeket, Perzsia felé nyújtózva. Ám eközben új nagyhatalmak születtek: Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia, melyek kimaradtak a gyarmatszerzésekből és csak úgy szerezhettek területeket más földrészeken, ha a régi gyarmatosítóktól – például Angliától és Franciaországtól – erőszakkal elveszik azokat! Ez lett volna a „világ újrafelosztása”. A konfliktus alapvetően két táborra osztotta a nagyhatalmakat: régi gyarmatosítókra és az újrafelosztást követelőkre.

A feltörekvő államok 1882-ben léptek szövetségre egymással. A Hármas Szövetség tagja lett Németország, Monarchia és Olaszország! Velük szemben a gyarmatokkal rendelkezők félretették korábbi sérelmeiket és 1904-ben létrehozták az antant szervezetét: Anglia, Franciaország és Oroszország részvételével.

A két egymással ellenséges tábor kialakulását követően a feszültségek évtizede következett Európában. 1904 és 1914 között a végsőkig éleződött a nemzetközi helyzet. A bonyodalmak a Balkánon csúcsosodtak ki, mely területet „Európa lőporos hordójának” is nevezték ekkoriban. A Balkánt a századfordulót megelőző évtizedekben még Törökország birtokolta (a 14. század óta), ám a félszigetet 1875 -ben a szerb-orosz összefogás egy váratlan és rövid háborúban megkaparintotta. Az orosz csapatok kiszorították a Balkánról az oszmán seregeket ám ezt a lépést rosszalló dühvel szemlélte a Monarchia és Németország is. Nemzetközi döntés kicsikarva (Berlini Kongresszus - 1878) érték el az oroszok kiutasítását és Bosznia Monarchiának ítélését. A válasz nem késett sokáig: Szerbia 1903 -tól az antant oldalára állt és Oroszországgal együtt a Monarchia engesztelhetetlenül dühös ellensége lett.

Hazánk a századforduló utáni években

Magyarország problémái: A századforduló után mind a magyar parlamentben mind a hazai lakosság körében két kérdés foglalkoztatott mindenkit: az általános választójog és az Ausztriához fűződő viszony! 1910 után a főhatalom a Tisza István körének kezébe került, akik ellenezték az általános választójog bevezetését és az Ausztriával (sőt Németországgal) való szoros együttműködést pártolták!

Tiszával szemben azonban a háborút megelőző években erős ellenzék formálódott Károlyi Mihály vezetésével, és az MSZDP támogatásával. Ők az általános titkos választójogot, önálló Magyarországot és a háború lehetőségétől eltávolodó külpolitikát akartak kiharcolni. Az országban gyakoriak lettek a tüntetések és a két politikai erő hosszú csatározásokba kezdett egymással. Amikor hazánk Ausztria oldalán – a Monarchia részeként – belépett a háborúba, majd az első háborús év után érezhető lett a gazdasági válság is, a tömegek Károlyiék oldalára álltak és a különbékét illetve Tisza lemondását kezdték követelni. A háború kirobbanásakor a nép még bízott a győzelemben és hitte: követeléseit a győzelem után elérheti. Ám hazánk gazdasága a hadviselő felek közt elsőként került válságba, és az emberek az ország-vezetés ellen fordultak.

A világháború kirobbanása

1914-re szinte minden európai ország az egyik vagy másik szövetség oldalára állt. Azonban voltak ingadozók is, például Olaszország, mely 1882-ben még a Hármasszövetség tagja volt ám később ígéreteket kapott az olaszok lakta, ám Ausztriához tartozó Tirol és más megyék neki ítélésére, így végül átállt az antant oldalára. Hasonlóan járt el Románia is, mely szintén területi ígéretek reményében állt át. A két átállást némileg ellensúlyozta, hogy 1914-től Bulgária és Törökország viszont a Hármasszövetséget támogatta.

Bosznia osztrák megszállása miatt megromlott szerb osztrák viszonyt a végsőkig fokozta a trónörökös Ferenc Ferdinánd által 1914 júniusában Boszniában tartott hadgyakorlat. Az egyik osztrák ellenes szerb nacionalista végül június 28-án lelőtte a trónörököst. A Monarchia vizsgálatot követelt, majd július 28-án hadat üzent Szerbiának. Ezzel kitört az első világháború, mert a szembenálló két szövetség minden tagja is sorra hadat üzent egymásnak!

Vásárhelyi mozgósítások a háború kirobbanásakor

Városunk 1914 körül a megye és az ország jelentős városainak sorába tartozott 60 ezres lakosságával. Lakóinak többsége mezőgazdaságból élt, nagy volt a parasztság és a szegény zsellérek (földtelen parasztok, földmunkások) aránya. A merényletet követően a város ugyanúgy felháborodott, mint a legtöbb magyar település. Közben megindult a mozgósítás is a Monarchia 16 hadtestéből 8-at – köztük a temesvári VII. hadtestet is - mozgósították. A városból – miként mindenhonnan az országból – részint a közös hadsereghez, részint a magyar honvédséghez, részint a népfelkelő egységekhez sorozták be az alkalmasakat.

A városból a háború alatt 15 000 embert vittek el a különböző frontokra. A kieső munkaerő és a csökkenő fizetőképesség érzékenyen érintette a város iparát, különösen bizonyos iparágakat, mint az építőipart. Ugyanakkor a malomipar továbbra is virágzott a katonai mentességek miatt. A legtöbb bevonuló szegényparaszt és zsellér volt. Országos viszonylatban is magas volt alkalmasságuk, kiemelkedően jó fizikai és egészségi állapotuk.

Vásárhely katonai egységei a világháborúban

• A háború alatt bevonult 15 ezer vásárhelyi 9 katonai egységben szolgált:
• 46. közös gyalogezred: A legtöbb vásárhelyi ebben a szegedi alakulatban szolgált. Az egység eleinte Szerbiában, 1914 szeptemberétől 9 hónapig Galíciában, végül 1915 nyarától a háború végéig az olasz fronton harcolt. Mind a 11 isonzói csatában részt vett. A vezérkar négyszer dicsérte meg őket.
• 5. honvéd gyalogezred: Az egység 1914 augusztus végétől az erődrendszer elestéig, azaz 1915 március 23 -ig 7 hónapon át harcolt Przemysl váránál.
• Egyéb magyar egységek:
• 5. népfelkelő gyalogezred: Aradi kiképzés után a galíciai fronton harcolt, ám 1915 nyarán elszakadt csapattestétől és nagy része fogságba esett.
• 51. honvéd gyaloghadosztály: Kárpátokban teljesített szolgálatot, részt vett Przemysl visszafoglalásában. 1916-ban Bukovinában, majd Erdélyben és újra a Kárpátokban szolgált. Később 1918 júniusától az olasz fronton harcolt.
• 5-ös népfelkelő hadtáp zászlóalj: A Balkán különböző frontjain küzdött.
• 101. közös gyalogezred: 1914 őszétől 1916 márciusáig a galíciai fronton harcolt, majd másfél évig az isonzói fronton tevékenykedett, utána 1917-ben újra az orosz frontra került. Az utolsó évet az olasz és balkáni fronton töltötte.
• 20. honvéd gyaloghadosztály: Kelet-Galícia és a Dnyeszter-part volt fő állomáshelye, bár egy ideig harcolt Isonzónál is.
• 11. lovashadosztály: Lemberg mellet harcolt, ott volt Przemysl visszafoglalásánál. 1916 nyarán hősiesen küzdött a Bruszilov offenzíva megállításáért, majd 1917-ben Erdélybe vezényelték. A háború végét a Piave mellett harcolta végig.
  

Az első világháború nyugati frontjai

A német támadás: 1914 augusztus 4-én indult meg Belgiumon keresztül. A franciák a Marne folyónál tudták megállítani a németeket. Ekkor versenyfutás indult a két sereg közt a tengerig, a másik fél bekerítéséért. Azonban az Ypres-i csata után, 1914 őszétől állóháború alakult ki. Később 1916 folyamán a verduni és a sommei csatákban összesen 1,5 millió katona esett el a két oldalon, mégsem tudott egyik fél sem előnyre szert tenni.

Új tényezők, fegyverek:

Az állóháború lövészárok küzdelemmel, újdonság volt, csakúgy mint a repülők, harckocsik és harcigáz használata, melyek az ipari forradalom révén új fegyverekként jelentek meg a harctereken.

Újabb és újabb frontok: Az antant 1915 tavaszától kezdett harcokat a törökök által birtokolt, de az orosz – antant kapcsolat miatt kulcs fontosságú fekete-tengeri szorosokért. Ám 1915 októberére fel kellett adniuk a küzdelmet és a frontot áthelyezték a görögországi Tesszalonikibe. Itt állóháború alakult ki a bolgár hadsereggel. Új frontot nyitott Olaszország is a Monarchia felé 1915 májusában, miután ígéretet kapott az antanttól bizonyos osztrák területek birtokbavételére.

A háború a keleti és balkáni fronton

A Monarchia és Németország keleten Oroszországgal, Szerbiával és Romániával nyitott frontot. A németek 1914-ben sikeresen verték vissza az orosz támadásokat (tannenbergi és mazúri győzelmek). A Monarchia viszont csak hatalmas vereségek árán 1915-re volt képes megállítani Galíciában az orosz támadást. A harcokban elesett Przemysl vára is, a Monarchia 120 ezer katonájával. Az ellentámadás (gorlicei áttörés) 1915 májusában kiűzte az oroszokat Galíciából. A győzelem időleges volt, mert egy évvel később, 1916 nyarán Bruszilov tábornok újra elfoglalta a tartományt. Belépett ugyan Románia de, 1916őszén a németek legyőzték és megszállták

Szerbiai harcok:

A Monarchia 1914 augusztusában támadta meg, ám az év végére az offenzíva elakadt (Száva vonalnál)! Német erősítésekkel 1915 októberében sikerült áttörni a szerbeket és csak az év végére megszállni az országot.

A háború mérlege 1916 végére:

Bár a frontokon döntetlen helyzet alakult ki, a Monarchia az összeomlás szélére került: gazdasága, embertartalékai kimerültek. Az új uralkodó: IV. Károly már egy esetleges különbéke miatt kezdett tárgyalásokat.

Vásárhelyiek a Przemysl erődrendszerben

Przemysl vára: Galícia tartomány legfőbb központja a Monarchia legnagyobb és Európa egyik legjelentősebb erődje volt! 1914 szeptemberében a szegedi 5. honvéd gyalogezred, több századnyi vásárhelyi katonával a várba érkezett, és csatlakozott a több mint százezres véderőhöz.

Az erődrendszer ostroma: Az oroszok 1914 szeptemberétől kezdték meg a fél éves ostromot. Ennek első szakaszának végén a Monarchia 3. hadserege néhány hétre még fel tudta menteni a várat. Azonban novemberben újra kezdődött a harc. A vásárhelyi egységek 1915 decemberében valóságos bravúrral, kézitusában foglalták vissza az ostromgyűrű több stratégiai pontját (Paportenka magaslatot és a nagorachi előtérállást) Azonban 1915 tavaszára kimerültek az erőd tartalékai, és az erőd külső felmentése is kudarcba fulladt.

Az erőd eleste: A hadvezetőség egy végső, elkeseredett kitörésre adott parancsot 1915 március 19-én. Ám a kísérlet kudarcba fulladt, sőt a visszavonulás során az oroszok tömegmészárlásba kezdtek. A vár végül 1915 március 23-án kapitulált. A 117 ezer várvédő, és 30 ezer sebesült nagy része turkesztáni és szibériai hadifogolytáborokba került. A vásárhelyi 5. gyalogezred szinte teljesen megsemmisült a harcokban. Megmaradt katonái hadifoglyok lettek.

A háború második szakasza

Az erőviszonyok 1917-ben: A háború negyedik évében Oroszországban forradalom, majd a cár eltávolítását követően, 1917 november 7-én bolsevik hatalomátvétel zajlott. A hatalmas antant ország a kommunisták és vezetőjük Lenin kezébe került, aki utasításba adta a háború befejezését. Szovjet-Oroszország 1918 márciusában különbékét kötve kilépett a háborúból. (Breszt-Litovszki béke) A lépés meg-

gyengítette az antantot, ám ekkor a kilépő oroszok helyébe váratlanul az amerikaiak léptek. Az USA 1917 április 6-án csatlakozott az antanthoz a németek korlátlan búvárhajó harca, és Mexikó ellenük való felbujtása miatt!

Az olasz front:

A galíciai front megszűnése után a Monarchia minden erejét az olasz frontra tudta irányítani, így 1917 októberében Caporettónál áttörést ért el. Csapatai a Piave folyóig jutottak, de tartalékaik teljesen kimerültek.

Az antant győzelmei:

Először Franciaországban 1918 augusztus 8-án az amerikaiak miatt túlerőbe kerülő antant erők győzték le végleg a németeket. Ezt követően a Balkánon Bulgária és Törökország kapitulációja után győzött az antant és tört előre egészen a magyar határig, végül az isonzói fronton az olaszok is átszakították a Monarchia védelmi vonalát. (padovai fegyverszünet: 1918.11.03)

Békekötések:

Bár Wilson amerikai elnök 1918 elején kezdeményezett egy békét, a felek akkor ezt elutasították. Csak1919 januárjában ült össze a békekonferencia.

Magyarország 1918 után

Forradalmak (1918-1919): A háború végére Károlyi Mihály által teremtett politikai összefogás az őszirózsás forradalomban vette át a hatalmat 1918 október 30-án. Azonban az új vezetés nem tudta stabilizálni az országot, sőt a belgrádi fegyverszünet után lefegyverezte a hadsereget, így a környező államok akadálytalanul vonulhattak be a magyar területekre. Végül 1919 március 21-én a kommunisták – Károlyit kijátszva – egy váratlan puccsal ragadták magukhoz a hatalmat és alig több, mint 4 hónapra létrejött a tanácsköztársaság. A diktatórikus rendszer végül szintén elbukott, mert bár elért bizonyos katonai sikereket (északi hadjárat a csehek ellen) végül az antant a román haderő segítségével elérte hazánk katonai megszállását.

Az antant számára a békeszerződés magyar részről való aláírásához szükség volt egy legitim vezetésre. A szegedi ellenforradalmi kormány volt hadügyminisztere, Horthy Miklós ígéretet tett egy megfelelően törvényes államrend létrehozására, és a trianoni béke aláírására, ha az antant kiparancsolja a megszálló erőket (csehek, románok, szerbek). Az alku létrejött: Horthy átvette a hatalmat és hazánk 1920 június 4-én aláírta a békediktátumot.

Városunk veszteségei:

A háború alatt besorozott és frontokra kivitt 15 ezer vásárhelyi katona közül 2800 fő esett el. (A 20 milliós ország 660 ezer katonáját siratta) A legtöbb vásárhelyi a galíciai fronton vesztette életét. A hősök számára a város Pásztor János szobrával állított emléket (1938)

1919 márciusának végén 1500 helyi férfit soroztak be a vörös hadseregbe. A 46. vörösdandár részt vett a si keres északi hadjáratban, ám több más egységhez hasonlóan 1919 augusztus elsején megtagadta a további engedelmességet és elhagyta a frontot. A tanácsköztársaságot leverő, és hazánkat megszálló román hadsereg 1919 április 29-ről 30-ra virradó éjjel szállta meg a várost, és csak 10 hónappal ké sőbb, 1920 március 20-án távozott véglegesen. A megszállás alatti legvéresebb esemény 1919 július 25-én zajlott. Ekkor a román katonák 56 lakost, köztük 9 nem helybélit végeztek ki a Kutasi út mellett található Dr. Nagy Dezső tanyán. Indoklásuk az volt, hogy fegyvert fogtak a románokra és kommunista gyanúsak voltak. (Az áldozatok életkora 16 és 62 közt volt.)

Országos viszonylatban és méreteihez képest is kiemelkedően sok katonát adott a város. Alakulatai mindenütt helytálltak, sőt a 16. gyalogezred legendás hírnevet vívott ki magának.

Harmat Árpád Péter harmatarpad.blog.hu

 Eddigi cikkeink:

• 12.Az I. világháború és Vásárhely
• 11.A Nagy András János kút 130. évfordulója
• 10.Gepida sírokat találtak Vásárhely mellett
• 9.Hódmezővásárhely a török időkben
• 8.Hódmezővásárhely az 1848/49 -es harcokban
• 7.Régi vásárhelyi mesterségek: a rézművesség
• 6.A vásárhelyi Károlyi-ház története - 2014.10.26.
• 5.A Fekete Sas története - 2014.10.21.
• 4.A református ótemplom kőkerítése - 2014.10.04.
• 3.Régi vásárhelyi mesterségek - 2014.10.04.
• 2.A város kórház története - 2014.10.04.
• 1.Nagy András János élete - 2014.10.04.